Megtört madár ✔️

15. fejezet

Alfred szemszögéből

A barlang felőli ajtó hangos csapódása töri meg a többórás csendet. Bruce ezek szerint újra hangulatában van - és nem éppen a legjobban. Szitkozódás kezdete: 3, 2, 1... Már az összes izmom megfeszült, felkészülve a legrosszabbra... De semmi. Felnézek a konyhaajtóra, ahova Bruce ebben a pillantban toppan be: lihegve? A nagy Bruce Wayne, akit gyermekkora óta ismerek, liheg? Hova fajul ez a világ?

Tekintetem kipirosodott arcáról, amely mellesleg semmit nem árul el, lejjebb vándorol. A felismeréstől a vér is megfagy az ereimben. A szívem kihagy egy szívverést, mellkasomba belenyilal a fájdalom, a lábaim megrogynak, a torkom kiszárad, a szemeim megtelnek könnyel. Ez nem lehet igaz - suttogom magam elé. Hirtelen úgy érzem, az erőm elhagyja a testemet, szinte látom, amint a csillár felé száll és onnan néz le rám. Dick az! Dicket tartja Bruce a kezében - azt a Dicket, akit már mindenki a lelkében eltemetett.

A fiú tartás nélkül lóg az erős karok között. Hajából csöpög a vér, csak úgy koppannak a padlón, néhány visszacsapódik, de a gravitáció újra a földre nyomja őket. Hamvas fehér arca most a szürke árnyalatát vette fel, alvadt vércsíkok - mint a folyók deltatorkolata - szelik át. Pólója több helyen szakadt, a kosztól és a testnedvektől eredeti színe nem is látszik, edzőkabátján nyomokban dominál csak eredeti piros színe. Nadrágját mintha késsel hasították volna fel, lábát cipő nem takarja. Mellkasa lassan, erőtlenül néha megemelkedik, egyéb életjelet nem ad gazdájáról.

- Vigye a fürdőbe! - több perc csend után ennyit tudok magamból kipréselni. Ez a látvány teljesen lesokkolt. Bruce bólint, és egyből az előbb említett helyiség felé veszi az irányt. Felocsudásom után összeszedem tékozló gondolataimat, én magam is a mosdóba megyek.

- Rendbe szedem. - jelentem ki, ezzel távozásra késztetve Brucet, aki veszi a lapot, és kimegy. A fürdőkádba engedek forró vizet, majd meleget. Míg az megtelik, óvatosan levetkőztetem a fiút. Először a zokniját, érzem, hogy lába jéghideg. A melegfürdő felmelegíti átfagyott, törékeny testét. Nadrágját is kigombolnám, de már csak a gomb helyét találom. Csípőjét felemelve könnyedén meg tudom szabadítani a már rongyokban lévő anyagtól. A lábán eddig a takart sebek tömkelege most előtűnik. A nehezebb feladat most következik: hogyan vegyem le róla a felsőket? Felharmonikázom a bal karjánál a melegítőfelsőt, lassan kihúzom belőle a kezét. Csuklóját egy tenyérnyi bevérzés tarkítja, mintha bilincs okozta volna. Hátánál áthúzom a ruhát, és lehúzom a másik karjáról is. Ezen is ugyanott van a bevérzés. Pólóját hónaljig felgyűröm, a hasán régi hegek és friss vágások tűnnek fel. Iszonyúan megkínozhatta Joker. Alapból is sérült volt a lelke a szülei elvesztése miatt, de ezek után képes lesz e egyáltalán felépülni? Szerintem nem, hisz amint lábadozna, a hegek egyből emlékeztetni fogják őt úgy, ahogy a rémálmai is.

- Mi lesz veled, Dicky? - suttogom fölébe hajolva és megsimítom a láztól nedves homlokát.