Megtört madár ✔️

10. fejezet

Bruce szemszögéből

A kis konok. Azt hitte, hogy azok után, hogy tegnapelőtt eszméletlen állapotban nyomta az ágyat, még meg fogom engedni neki, hogy a bevetésre menjen? A megbeszélésre is csak azért hívtam meg, hogy tanuljon egy kis tiszteletet.

Artemis és vízilény lihegve jönnek be a terembe, ugyanis miután közöltem Robinnal a tényeket, felcsattanva itthagyott csapot-papot.

- A sarkon még láttuk befordulni, de utána szerintük futott, mert sehol se láttuk. - közli Artemis, miután végre levegőhöz jut. Persze, Dickre vall, ha problémánk akad, fussunk el előle, nehogy véletlenül is megoldjuk.

- Most mihez kezdesz, Batman? - hallom a hátam mögül Superman mély, érdes hangját.

- Semmit se teszek. Majd visszajön, hisz nincs hova mennie.

- Gyerekek, menjetek készülődni, addig én beszélek Batmannal. - szavára egyből kiürül a terem.

- Bruce, ugye tudod, hogy valaki megfenyegetett minket. Nem kellett volna hagynod, hogy elmenjen. Mi lesz, ha épp most csap le Joker? Ha tervét most hajtja végre? Belegondoltál a következményekbe?

- A fenyegetés alig egy hete érkezett, nem fog ilyen gyorsan lecsapni. Kivár és megfigyel.

- És ha nem? Nem kiszámítható, azt ugye tudod.

- Ha véletlenül bekövetkezne, és elrabolja Robint, akkor sincs semmi gond.

- Nincs semmi gond? Te felelsz érte az istenit! Térj már észhez!

- Nyomkövető van a karjában, nem tud elveszni. És egyúttal meglesz Joker is. Két legyet egy csapásra...

- Te most komolyan csalinak használod a "fiad"? Az életével játszol. Nem tudom mit éreznél fordított esetben. Megaláztad az egész csapat előtt, aztán még le is mondasz róla könnyen. De tudod mit? Nem szólok bele a dolgaidba, úgyis önfejűleg mész a fejed után. - csattan fel és magamra hagy. Na, szép! A kölyök miatt még a legjobb barátommal is összevesztem.