Megtört madár ✔️

16. fejezet

Alfred szemszögéből

Miután teljesen levetkőztettem, óvatosan belerakom a kádba, amely idő közben megtelt. A víz és a hab, amit a tusfürdő keltett életre, pillanatok alatt elszineződik. Kezemmel merítek az arcára a vízből, ezzel fokozatosan feláztatva az alvadt vért. Haját hátraigazítom és most felfedi magát a vérforrás: egy körülbelül 2 centiméter átmérőjű, szakadt seb. A sebszéleket tekintve friss lehet, mert még nem kezdett el kialakulni rajta a var.....

A folyamat meglehetősen sokáig tartott, de úgy fél óra elteltével mostmár egy törölközőbe bugyolálva a karomban tartom törékeny testét. Még a textilen keresztül is átérzem a bordáit. Ahhoz képest, hogy 160 centi a fiú, nem nehezebb 40 kilónál. A szobája felé veszem az irányt, ahova az elmúlt évben fájó szívvel mentem be. Bruce borús hozzáállásának ellenére képes voltam hinni, hogy egyszer eljön ez a nap. Itt tartom a kezemben a halottnak hitt fiút, igaz, hogy élet-halál közt lebeg, de hittel és szeretettel megmenthető,én ezt vallom. Mindent megteszek érte, hogy újra visszakapjam a régi Dickyt. Bármennyire is hihetetlen, az első nap, amikor Bruce idehozta azzal, hogy örökbefogadja, megláttam benne valakit. A szeme, ahogy félénken sugárzott, visszahúzodó testtartása, szégyenlős szavai tisztára Rá hasonlítottak. A fiamra...

Időközben beértem a szobába, óvatosan az ágyára fektetem. A gardrób ajtaját kinyitva valami lengébb ruhát keresek benne, meg persze fehérneműt. A sok rendezett ruha között megpillantom azt a pólót, amit rengetegszer hordott. Semmi különös nincs abban a pólóban, sima egyszerű, kicsit nagyobb fehér póló. De Dick számára biztosan sokat jelent, mert az összes ruhája közül, amit magával hozott otthonról, ez az egyetlen, ami még megvan. Sose akartam tolakodó lenni azzal, hogy megkérdezzem, mi olyan különös ebben a darabban. Pedig ennek is megvan bizonyára a története, pont úgy, mint a nyakában lógó gyűrűnek. Erről jut eszembe: az a fonálból készült lánc az én éjjeliszekrényemben van. Joker küldte bizonyítékul, hogy nála van Dick.

Gyorsan felöltöztetem a fiút, betargatom és elsietek a láncért. Egyből megtalálom a kis szekrényben, becsukom az ablakot - időközben nemárt szellőztetni néha, még így télen se.

Visszaérek a beteg szobájába, akiről még mindig csak a nehéz, sípoló légzés árulja csak el: még életben van. Visszakötöm a nyakába a láncot, a medálként lógó gyűrűt egy sebmentes bőfelületre fektetem. Végignézek meggyötört, beesett arcán. Szívem összefacsarodik a látványtól. Egy év alatt arcvonásai nem változtak, de ebben az állapotban valahogy mégsem felismerhető. Kezem homlokára rakom, felforrósodott, izzadt bőre lázra utal. Vizes borogatást teszek rád, a takarót pedig levéve róla összehajtom az ágy szélére. Dolgom végeztével leülök az ablak alatt lévő székre. Érdekes - gondolkodom magamban - Bruce még nem jött meglátogatni a fiút. Ennyire nem érdekli? Szegény Dick, lehet jobban járt volna, ha Clay-jel maradt volna.