Megtört madár ✔️

44. fejezet

Wally szemszögéből

Eskü nem akartam. Én.. Én tényleg nem. De mikor meghallottam, hogy Batman bekopog Kanári ajtaján azzal, hogy Robin felébredt, egyből sebességre kapcsoltam és a gyengélkedőbe szó szerint berontottam.

És most itt állok, könnyeimmel küszködve. Túlságosan sok minden történt, túl sokáig mutattam magam erősnek. Ebben a pillanatban, mikor gyönyörű kék szemeit rám szegezi, eltörik bennem valami. Közelebb lépek hozzá, megszorítom a kezét, de tekintetem nem engedi az övét. Egyszerűen nem tudom, nem vagyok képes felfogni. Minden oly' hirtelen jött: egyik nap még azt hisszük, halott, másnap már köztünk van, és újra elveszítjük. De most megint itt van. De kérdem magamban: Meddig? Félek, hogy újra magával ragadja valami, megint elszakítva tőlem. Ezúttal félek, nem bírnám ki.

- Min merengsz, Wally West? - hangja erőtlen, mégis elég ahhoz, hogy újra eleredjenek könnyeim. De hiányzott már ez a kisfiús hang. Bár azóta kicsit reszelősebb lett, de még mindig megismerném ezer közül is.

- Semmin, Dick, örülök, hogy itt vagy. - szorítom meg kissé a kezét, de ő megmerevedik.

- Ho-hogy szólítottál?

- Shhh, nem mondtam el senkinek. Tudom, ki van a maszk alatt. Richard Grayson, a repülő Graysonok egyetlen élő tagja. - tekintete zavarttá válik, elfordítja rólam, és lassan könnyfátyol kezdi el homályosítani.

-Bocsáss meg, nem akartam sebeket felszakítani, de tudni akartam. - kellemetlenül érzem most magam - Egyszer találkoztunk. Gondolom nem emlékszel rá, de mikor kicsi voltam, a szüleim elvittek abba a cirkuszba. Csodálatosan festettél a magasban.

- Ja, valamikor az volt az életem, de most? - sóhajt egyet. - Most még a küldetést is sikeresnek elszúrtam.

- Hé, ha te nem lettél volna, lehet ott maradunk. Megmentettél minket. Ezért köszönettel tartozunk neked. Amúgy hogy vagy, fáj valamid?

- Hih, annyi fájdalomcsillapítót nyomnak belém, hogy az csoda, hogy valamim is érzem - neveti el magát kínosan. Nem az a felszabadult nevetés, de nála már ez is haladás. - Figyelj, gondolkodtam, hisz időm az volt rá bőven, és tudom, hogy nehéz meg minden, de ki szeretnék lépni. - kék íriszei az enyémet pásztázzák. Leblokkolok. Nenenene, most kaptam vissza. Ha kilép, csak ritkán fogunk találkozni. Nekem szükségem van rá, másfél évet kell bepótolnom vele, erre ki akar lépni?

- De, de miért? Nem jó velünk, vagy, vagy miért? - döbbenetemben már dadogni kezdek.

- De, csak nekem már nem megy. Ez a, haj hogy is mondjam, ez a csapatos dolog. Nem tudok együttműködni veletek. Jobb szeretnék a magam ura lenni, egyedül intézkedni, nem mások parancsát követni. Nem akarok felelősséggel tartozni senkiért. Ha most valami bajotok esett volna, az az én hibám lett volna, mert nem szólt...

- De szóltál, és megmentettél minket. Nem tartozol felelősséggel, senki se okolna, ha véletlen történne valami. - próbálom meggyőzni, de ő csak a fejét rázza, ezzel reményem szertefoszlik.

- Wally, ezt te nem értheted. Én már nem ugyanaz vagyok, akit megismertetek. Ti egy visszahúzódó, ugyanakkor társaságban önfeledt srácot ismertetek meg. Már nem vagyok képes ugyanúgy nevetni a hülye vicceiden, hiába is akarok. Nem szeretném mérgezni a légkört. Már nem az igazság hajt, hanem a bosszúvágy. Mindig is az hajtott, de most ez az érzés felerősödött. Sajnálom, de el kell fogadnod. Attól ugyanúgy a barátomnak tartalak, csak nem lesznek ilyenfajta "kiruccanásaink". Attól ugyanúgy összefutunk majd, beszélgetünk mint régen. El tudod fogadni? Meg tudod értetni? - érzem a szomorúságot, ugyanakkor az elszántságot is a hangjából. Nem tehetek semmit, nem tarthatom itt, nem erőszakolhatom rá. Hogy megértem-e? Nem. Hogy fáj-e? Igen. De ő ezt eldöntötte, és mivel barátként tisztelem és szeretem annyira, így elfogadom.

- Rendben, tégy belátásod szerint. De tudnod kell, ha meggondolod magad, a kapu nyitva áll, és ezzel szerintem a többiek is egyet fognak érteni.

- Köszönöm. És kérlek, a titkomat tartsd meg. Nem szeretnék balhét.

- Persze. - indulok meg az ajtó felé, de mielőtt kinyitnám, visszafordulok felé. - Ha te vagy Robin, akkor Batman..

- Wally, ne agyalj feleslegesen, megárt a sebességednek. - kuncog magában, ezzel engem is mosolyra derítve.

- Gondoltam, hogy nem tálalsz ki arról, hogy ki van a maszk mögött, de egy próbát megért. - kacsintok rá nevetve, amit ő is hasonlóan fogad,miközben széttárja karjait. - Vigyázz magadra, Robin!

- Te is, Kölyök Flash!