Megtört madár ✔️

53. fejezet

Ha James Gordon úgy gondolta, hogy az elmúlt napokban tapasztalta meg a totális káoszt a kapitányságon, akkor bizony nagyot tévedett. A sors a mai napon ugyanis megtanítja neki, hogy mindig lehet mélyebbre süllyedni, és az eddigi helyzetet visszasírják még.

A telefonok megállás nélkül csörögnek, némelyik alaplapja már túlhevült és - túlzás nélkül - kifüstölt. Az emberhiány miatt az utcán lévő járöröket visszahívták, és ha a helyzet nem javul, kénytelenek lesznek a közúti közlekedést irányítókat is berendelni.

Joggal felmerül benned a kérdést: Mi történt (már megint), ami így felforgatta a nyugodt város életét?
A válasz egyszerű: még mindig a Joker ügy. Úgy látszik, ez a dolog már sose fogja békén hagyni a nyugdíjhoz közeledő Jamest, mert mindig mikor úgy tűnik, hogy a vége felé járnak a megoldáshoz, valami közbejön.... Ezesetben, pontosítva, valakik.

Az emberek sora kígyózik az épület előtt, mindannyian egy céllal érkeztek: magukra vállalni a támadást. Természetesen vannak, akik már egy perc után távozhatnak: rossz fegyverleírás, környezet, mód, vagy bármi egyéb nem helyes tényező, és a kihallgató rendőr egyből tudja, hogy kamuvallomás. Eleinte még szenvedtek a bírságok kiosztásával, mely a hatóság félrevezetéséért jár, de a huszadik eset után inkább elengedik, mivel az is csak feleslegesen elpocsékolja a drága időt és energiát.

James az irodájába zárkózik azzal a hamis reménnyel, hogy némi csendre talál. Természetesen ehhez minimum hangszigetelt nyílászárókra és vastagabb falakra lenne szükség, mely eme esetben nem megadatott; így amint becsukja az ajtót maga mögött és fáradtan sóhajt, szembesül a ténnyel, hogy a zaj, bár tompábban, de folyamatosan jelen van. Kezével megdörzsöli arcát, majd jobb kabátzsebéből előkotorja kinyíthatós telefonját, és a mostanában leggyakrabban hívott számot tárcsázza. Míg vár a vonal kapcsolására, letelepszik irodaszékébe, és cigarettára gyújt. Mélyet szív a szálból, érzi, ahogy tüdeje jólesően ellazul a hatására, majd a felesleges füstöt lassan kifújja figyelve, ahogy kavarog a levegőben amorf kacskaringós formában.

- James? Mi újság a zűrzavarban? - az ismerős hang derütől cseng.

- Nem tudod elképzelni, mi folyik itt. Ehhez képest lefogadom, hogy az Arkham nyugalmas hawaii kirándulás.

- Nem értelek, tegnap felhívtál azzal, hogy megvan a tettes, és nem kell tovább Dick miatt aggódnom. Mi változott úgy... 12 óra alatt?

- Hát barátom, ezt én is szeretném tudni. Tegnap még minden rendben volt. Egy bizonyos David Morgan felvállalta a támadást, jegyzőkönyveztük, most jelenleg lenn a fogdában csücsül. Minden klappolt nála: a fegyver, a helyszín, az indíték. Minden.

- Tán gyanúsan is túl szép volt, barátom? - nevet fel Bruce a vonal túloldalán.

- Ha engem kérdezel, tökéletesen megfelelt a vallomása. Elkönyveltem sikernek, igazat megvallva, nincs ínyemre ez az egész dolog, így örültem is, hogy részünkről vége. Bejöttem ma hajnalban korábban, hogy összeszedjem a papírokat, és elküldhessem az ügyésznek, erre nem hiszed el, mit látok. Egy csomó ember korzózik a bejárat előtt, várva, hogy vallomást tegyenek, miszerint ők a tettesek. Elhiszed te ezt? - fájdalmasan megdörzsöli a halántékát.

- De mégis, mi készteti az embereket erre? - Bruce hangja elveszti vidám csengését, mostmár ő is komolyan veszi a beszélgetést.

- Nem tudom. - hangzik a fáradt válasz.

- Mégis? Joker felbérelné, manipulálná őket?

- Nem hiszem, ennek semmi értelme nem lenne.

- Dehogynem, amíg le nem zárul a támadás ügye, addig nem indítanak ellene eljárást. Ha hátráltatja a nyomozást, azzal időt nyer magának. Sőt, tudok jobbat is. Elvetemült ötlet, de illene egy pszichopatához.

- Hallgatlak. Ne fogd vissza magad!

- Tényleg röhejes, de mivan akkor, ha saját magát bántotta, vagy valakit felbérelt álnévvel..

- Jézus, Bruce, ez őrültség! - szakítja félbe. - Őrült, de ennyire azért nem elvetemült.

- Akkor szerinted miért hallgat? Ha nem ő állna a dolog mögött, akkor feljelentést tenne az igazi tettes ellen, nem?

- Nem tudom, Bruce. Már nem tudok semmit. Úgy érzem a dolgok kicsúsznak az irányításom alól, és nekem páholyból kell néznem a kialakult káoszt, és semmit nem tehetek ellene. - hangja meglehetősen fáradt és elkeseredett. - Kérlek, ha van valami ötleted, hogyan zárjuk le a lehető leggyorsabban, akkor ne tarts magadban kérlek! Úgy érzem ez az egész szarság az őrületbe kerget, és ez még csak alig egy hete tart.

A vonal percekig csendes, csak a másik légzése hallatszik, olykor - olykor egy sóhajjal társítva.
- Az embereid kímélésének érdekében csak annyit tudok javasolni, hogy hozz létre egy digitális tesztet, amellyel azért jelentősen csökkenteni tudjátok a vallomások számát. Akiket meg nem tudtok kiszűrni így, azokkal meg személy kihallgatást folytassatok. Jobb ötletem sajnálom, de nincs.

- Köszönöm Bruce, már ez is nagy segítség! Bevallom őszintén, nem jutott eszembe ez a módszer.

- Ugyan, erre vannak a barátok. Kitartást kívánok!

- Köszönöm! - azzal a vonal szétkapcsol.

Elnyomja leégett dohányát, és laptopjához nyúlva munkához lát.