Megtört madár ✔️

8. fejezet

Dick szemszögéből

A tegnapi nap semmi érdekes nem történt. A folyamatos szédülés és fejfájás miatt Bruce megtiltotta, hogy edzek. Pedig ma küldetésre kell mennem, és nem ártott volna..

Hajnali 5 óra. Az ébresztőm hangjára ébredek. Lassan felülök, felöltözök, majd a mosdóban rendbe szedem magam. 5:20. Még időben vagyok. Kiveszem a gardróbból a sporttáskát, amelyben a Robin "madárjelmezem" van. Az ágyra dobom, és ellenőrzöm, hogy minden benne van e. A gyomrom hangosan felkordul, mivel tegnap egész nap nem ettem semmit.

5:30at mutat az óra, mire a konyhába érek. A megszokott látványtól eltérően Alfred nincs itt. Kinyitom a kétajtós hűtőt, és kiveszek egy joghurtot. Ezzel csak el leszek egy darabig és a magas cukortartalom is helyre fogja rázni a jócskán alacsony vércukorszintem. A fiókból kiveszek egy kiskanalat, majd a lépcső felé veszem az irányt. Elnézek Alfred szobájának irányába. Az ajtó alól fény szűrődik ki a sötét folyosóra. Szólnom kellene neki a sebemről, amit a minap szereztem, mert kezd elfertőződni. Áh, mindegy, majd ha hazaérek. Vagyis, visszaérek. Úgyis fogok még ma is beszerezni egy pár mélyebb karcolást.

Felérek a szobámba, leülök az ágyra, majd miközben eszem a joghurtot, az ablakon bámulok ki. Mivel tél van, túl sok mindent nem nagyon látok így háromnegyed hat magasságában. De a szobám ablaka előtt tornyosuló fa körvonalai tisztán kivehetőek. Amikor idekerültem, rengetegszer próbáltam megszökni a segítségével. Persze, értelmetlen volt, hisz mindig a gyámügyisek visszahoztak. Sose értették meg, miért akarok innen elmenni. Talán Alfred az egyetlen, aki sejti, hogy személyesen szeretném megtalálni a szüleim gyilkosát.

3 évvel ezelőtt történt. Haly cirkuszában dolgoztam a szüleimmel, mint légakrobata. Rengetegszer léptünk fel különböző városokban, ezért a helyi cirkuszból hirtelen vándorcirkusz lett. Romániából indultunk, és kikötöttünk a tengeren túlra, bár amúgy óceánon túlra, miért mondjuk tengeren túlnak, na mindegy.

Gotham városában léptünk fel a repülő Graysonok formációval. A családommal a legnehezebb gyakorlatokat is biztonsági háló nélkül mutattuk be. A műsor előtt Haly, a cirkusz vezetője és egyben a tagok jó barátja kissé ideges volt, de mivel nem szerette volna elmondani az okát, így ráfogtuk arra, hogy izgul.

Az előkészületek gördülékenyen zajlottak, így este már fel is léphettünk. A 3. szám volt a miénk. Apa és anya vezette fel a mutatványokat, addig én a másik toronyról figyeltem őket. Felnéztem a trapéztartó kötélre, amelynek már csak pár pillanat kellett, hogy elszakadjon. Szólni akartam, de mire visszafordultam a szüleimhez, a kötél megadta magát. A szüleimet pedig az alattunk lévő mélység elnyelte. A rendőrség szerint gyilkosság áldozatai lettek. Halyt megfenyegette egy Tony Zucco néven ismert maffiózó, hogy fizessen védelmi pénzt, de mivel a cirkusz becsületes vállalkozás volt, Haly ezt megtagadta. Ezért Zucco szabotálta bosszúból a kötelet és ez a szüleim életébe került.

Hiába tartóztatták le Tonyt, számomra ez nem volt elég. Meg akartam keresni, hogy megfizessen a szüleimet haláláért. És ezért szökdöstem el innen.

A könnyem megint utat törnek maguknak, ahogy magam előtt látom szüleim riadt arcát. Az a kép örökkévalóságig kísérteni fog. Lehet jobb lett volna utánuk ugrani. Kezembe temetem az arcom, és úgy kuporodok össze az ágyamban. Már eltelt három év, és mégse tudom a mai napig feldolgozni. Már ha az ilyet egyáltalán fel lehet.

- Dick kelj fel, el fogsz késni! Nem igaz, hogy elfelejtetted a mai igazítást! - hallom az ajtóból Bruce felcsattanó hangját. A szívem majd kiugrik a helyéről ijedtemben. Könyörgöm magasságos egek, csak ne jöjjön be és lássa meg könnyáztatta arcom, gyengeségem. Lépteit egyre közelebbről érzékelem, majd megáll az ágy mellett. Rémületemben csak háttal neki felülök, hirtelen gondolattól vezérelve határozott hangon megszólalok:

- Megtennéd, hogy kimész? Már hajnali 5 óta fenn vagyok és nem tudom ki volt az, aki tegnapelőtt elkésett az őáltala kötelezővé tett edzésről.

- De ingerült lett valaki! - vágja a fejemhez, majd feldúlva távozik. Őszintén szólva még magamon is meglepődök. Kikászálódok az ágyból, és a mosdóban hideg vízzel megmosom az arcom. Vajon most Bruce mire gondolhat? Sejti, hogy miért küldtem ki? Ha igen és ténylegesen az igazi okát tudja, akkor nem így válaszolt volna. Mostmár mindegy.

Felkapom a kabátomat és az edzőtáskát az egyik vállamra véve indulok a teleportkapu felé.