Megtört madár ✔️

55. fejezet

Dick szemszögéből

Az éjjel gyorsan leszállt Gotham fölé. Délután kipihentem a vizsgák fáradalmait, pár korty csokilikőrrel megünnepeltem, hogy sikeresen elvégeztem a gimnázium negyedik osztályát. Egy hónap múlva mehetek letenni az érettségit, de addig sok dolgot le kell zárnom.

Újra az ablakpárkányomon állok, a város fényei cikáznak a szemem előtt. Vállamra kapom az oldaltáskám, benne lapul a "madárjelmezem". Szokásos mozdulatsorral a manor kapualjában találom magam, felpattanok a motoromra, amit még délután készítettem ide. Alfred szerencsére még régebben hamis jogosítvánnyal megdobott, így nem kell aggódnom, hogy a rendőrök megállítanak, és Brucenak szólnának. Beütöm a kódot, a kapu elektromos zárja kattan, és feltárul előttem a városba vezető út.

Ritkán motorozok, de ilyenkor mindig bánom, hogy nem sűrűbben. Imádom a száguldó szelet érezni, az elmosódott tájat kémlelni, a sebesség áthatoló erejét és az ezekhez társuló szabadságot. Gondolataim lecsendesednek, csak az út, a motor és én vagyunk ilyenkor. Gotham is alszik, elvétve egy-egy autót kell megelőznöm, pár elhagyatott sarkon merészebb nők kínálják fel magukat. Látszólag minden rendben, de tudom, hogy ez csak a belváros. A külterületre érve felpezsdül az élet: dübörgő zene, részeg fiatalok, zsebtolvajok, drogosok, hajléktalanok és mégtöbb prostituált. Gotham igazi arca.

Behajtok egy zsákutcába, leállítom a motort és egy konténer mögé rejtem. Felöltöm a ruhám, szememre húzom a maszkot - Dick Grayson háttérbe vonul, az arctalan és névtelen Robin veszi át a helyét. Reggel olvastam egy párosról, akik ezen a területen osztanak igazságot - szerintük. Minden éjjel lelepleznek egy pedofilt, és megverik, elmondásuk szerint ennyi elég nekik, hogy megváltoztathassák a világot. Ők csak tálcán kínálják fel a bűnözőket a rendőrségnek, csak előtte leckét adnak nekik. Sólyom és Gerle... És még én vagyok a madár...

Jó dolog, hogy van Batmannek segítsége, de nincs szükség arra, hogy névtelen, maszk mögé bújt elvetemültek ellepjék az utcát, miközben hősnek hívják magukat. Attól még, hogy leplezed kiléted, nem tehetsz meg bármit. Attól még ugyanúgy vannak még a bűnözőknek is jogaik, amelyeket a maszk ellenére tiszteletben kell tartanod. Szóval ezért vagyok itt. Ma még csak megfigyelem a működésüket: harctechnikájukat, felszerelésüket, képességüket, igazságszolgáltatási megítélésüket.

A tűzlétra segítségével hamar felérek az egyik tetőre, ahonnan 10 utcányi területet látok. Nem kell sokat várnom, fél óra múlva megjelennek. Halványkék tollszerű ruhában Gerle, hosszú fehér haja minden mozdulatánál meglebben. Alakja vékony, ütései erőteljesek, rúgásai kecsesek, mint egy táncos. Beállása alapján ballerinának mondanám. Sólyom a lány ellentettje: piros öltözék, durva mozdulatok, harcára inkább a lökések jellemzőek - rögbijátékos. Válla széles, jók kidolgozott felsőtestizomzata van, lábai viszont ahhoz képest aránylag vékonyak, ezért nem gondolom, hogy bokszoló vagy súlyemelő lenne. Technikájuk nem kiforott: inkább külön dolgoznak, nincs meg az összhang, ami arra enged következtetni, hogy nem régóta ismerik egymást a magánéletben sem. Azt viszont meg kell hagynom, hogy hatékonyak - 15 percen belül az öt drogterjesztő a földön fekszik, ájultan.

  Már éppen távozna a párocska, amikor eléjük ugrok. Információra van szükségem, hogy kiderítsem, kik lapulnak a jelmez alatt. Mondanom se kell, hogy a lány meglepődött, a srác viszont nem nagyon lelkes a jelenlétem miatt, de pont nem izgat, ha megtámad, fél perc alatt leszerelem.
- Mit akarsz, Csodagyerek? - köpi durva hangon. Körülbelül korombeli lehet, arcán még csak pelyhedzik a borosta. - Mint látod, megvagyunk nélküled meg a kis denevéred nélkül is!
- Oh, nem azok miatt vagyok itt. - bökök az eszméletlen alakok felé. - Sokkal inkább miattatok.
- Mit akarsz tőlünk? - a lány hangja gyengéd, ijedten néz a srácra. Szóval ő az ész kettejük közül, érzi, hogy bajba is kerülhetnek anonim tevékenységük miatt.
- Nyugi, csak megfigyelek. Engem nem zavar amit csináltok addig, amíg nincs maradandó károsodás vagy nem öltök meg valakit. Ha ez megtörténne, akkor sajnos közbe kell lépnie a mentoromnak.
- Ah, szóval a főnök utasítására vagy itt, mi? - gúnyolódva jegyzi meg Sólyom, mire Gerle egy szúrós pillantással jutalmazza. - Mivan? Mi legalább képesek vagyunk önálló döntéseket hozni, nem függünk mástól.

Szavai kicsit elgondolkoztatnak, hisz régóta erre vágyok: függetlenül dolgozni, és nem csak "Batman szárnysegédjének" lenni.
- Nem felsőbb utasításra vagyok itt, a kíváncsiságom hozott ide, Batman nem is tudja, hogy itt vagyok. Csak felmérni és figyelmeztetni akartalak benneteket. Attól még hogy a maszkot viselitek, nem tehettek meg akármit következmények nélkül. Nem kell sok idő, hogy lelepleződjetek, ha nem vagytok elég óvatosak.
- Ugyan, ki ismerne fel ezekben? - hitetlenkedik a fiú. Elnevetem magam gyerekes viselkedésén, karomon lévő miniatűr számítógépem felemelem, fotót készítek róluk a tudtuk nélkül, miközben elterelem a figyelmüket.
- Nos lássuk csak. Feltételezem, nem ismerjük egymást, mégis pár perc alatt leszűrtem, hogy te, szépség, balett-táncos vagy, te pedig rögbijátékos, nem is kispályás. Korotok körülbelül 18 és 20 körül van, helyiek vagytok, hisz gyalog jöttetek. Innentől kezdve már csak egy iskolai nyilvántartás kell és megvagytok.

Mindketten ledöbbenve állnak előttem. Imádom a hatalom érzését. És szerintem új barátokat szereztem csodálatos modorommal. Hamarosan kiléphetek Bruce árnyékából.