Megtört madár ✔️

5. fejezet

Bruce szemszögéből

Fájdalmasan csörren az ébresztőórám. Ingerülten csapok az irányába, de persze hogy nem találom el full kómásan, így kénytelen vagyok kikelni meleg vackomból. Felülök, kikapcsolom az ébresztőt, mert már kezd a fejem is fájni ettől az idegesítő hangtól. Ilyenkor bezzeg eszembe tud jutni, hogy vegyek másikat, de az üzletben nem. Hah, hagyjuk. Felöltözök (szürke póló és kék farmer, tökéletes kombo), majd a fürdő felé veszem az irányt. A tükörben megigazítom elaludt fekete hajam, arcot és fogat mosok.

A szobámba lépve meglepődve tapasztalom, hogy Alfred az ablaknál áll. Karbafont kézzel kérném épp számon, mikoris megfordul és ijesztően komoly arcot vágva megszólal:

- Bruce úrfi, azt hiszem beszélnünk kell! Sürgősen!

- Rendben Alfred, üljünk le - mutatok jobb ülőhely híján a bevetettlen ágyamra. De ő meg se mozdul. Azt hiszem, rossz előérzetem van, pedig ez igazán ritkán fordul elő. Mindenesetre én inkább leülök, ki tudja miket fogok hallani.

- Dickről lenne szó. Mostanában egyre kevesebb időt szánsz rá, mindamellett, hogy túlhajszolod az edzéseiddel. Az úrfi serdülő korba lépett, ilyenkor még nagyobb odafigyelést igényel. A szervezetének pedig ártanak ezek a több órás edzésnek hívott kínzások. Bruce úrfi, nem várhatja el egy törékeny testalkatú 16 éves fiútól, hogy ugyanazt képes legyen megcsinálni, amit Ön. Arról meg ne is beszéljünk, hogy fel se tűnt Önnek, hogy az utóbbi időben szinte alig eszik valamit. A reggelit és a vacsorát teljesen kihagyja. Ennek előbb utóbb súlyos következménye lesz.

- Alfred, arról én nem tehetek, hogy nem eszik rendesen, arról meg végképp nem, hogy makacs. De ha most nem fognám szigorúan, akkor meglehet, hogy az alkoholhoz, vagy rosszabb esetben a droghoz nyúlna. Dick vérében van a rossz, hisz elég megnézni, milyen helyről származik. Romániában minden nap meghal valaki drogtúladagolásban. Pont hogy az érdekét nézem.

- Bruce úrfi, ne általánosítson! Attól, hogy egy országban hány ember hal meg egy adott káros szenvedély miatt, az nem azt jelenti, hogy ez nemzeti probléma lenne. Amúgy meg az óceánon túli világról nem sokat tudunk, és amit véletlenül mégis, az nem biztos, hogy mind egy szálig igaz is.

-Befejeztem! Bármit is mondok, az úgyse jó, akkor ennek a beszélgetésnek sincs semmi értelme! - csattanok fel, és gyors léptekkel hagyom el a szobámat. Alapból is már negyed órája a teremben kellene lennem és Dicknek edzést tartanom.