Megtört madár ✔️

66. fejezet

Dick szemszögéből

Kezem megremeg, ahogy a boríték felé nyúlok, mind az idegességtől, mind az izgalomtól. Kíváncsi vagyok persze, mi áll benne, de egy részem erőteljesen tiltakozik a tudástól. Megfogom a ragasztást, de nem tépem fel egyből, ujjaimmal ecsetelem csupán a szélét, hogy húzzam az időt. Felpillantok, velem szemben Bruce reménytől csillogó tekintete fogad, háta mögött Alf biztatásképpen egy alig észrevehetőt bólint. Veszek egy nagy levegőt, az orromat csiklandozza a sírás.

Eljött az idő!

Durva mozdulattal feltépem a ragasztást, hogy időm se legyen meggondolni magam. Az esetleges jövőmről szóló papír egyből kiesik, tökéletesen négybe van hajtogatva, így sejtetni se engedi tartalmát.

Most vagy soha!

Kezembe veszem, lehunyom a szemem, és úgy hajtogatom ki. Látni akarom, ugyanakkor nem. Miért ily' bizonytalan a jövőm? Miért nekem jut mindig a nehezebb sors?

Tedd vagy ne tedd, de sohase próbáld!

Megteszem!

Felnyílik a szemem, bár látásom máris sokkal homályosabb, de pillanatok alatt átfutom az írást, csupán kulcsszavakat regisztrálva:

- határozat
- Richard John Grayson
- a Gothami Rendőrakadémia nappali munkarendű 13/Nyomozati osztályba felvételt nyert!

Felvételt nyert. Erről a két szóról álmodoztam a szüleim halála óta. Megkapnám az élettől az esélyt, hogy elkaphassam a gyilkosukat, azt a személyt, aki miatt az életem rossz vágányra lépett, aki miatt azzá a megtört madárrá váltam, aki vagyok. Aki elvette a lehetőséget, hogy normális életet éljek, és ne különcként tengődjek maszkok mögött.

A kezem a szám elé kapom, a tüdőm ég az oxigénhiánytól. Fel se tűnt, hogy egész eddig visszatartottam a lélegzetem.

- Sikerült. - nyögöm ki végre, és érzem, ahogy az arcomon az első könnycsepp legördül. Bruce feláll, mellémsétál, és egy medveölelésben részesít, miközben egy "büszke vagyok rád" -ot suttog a fülembe, és azzal távozni készül.

- Volna.

- Mi? - fordul vissza az ajtóban, miközben mindketten kérdő tekintettel vizslatnak engem.

- Sikerült volna. - lehelem ki, és csak most realizálom csak igazán tettem súlyát. - Megkaptam volna, amiről álmodtam, de mielőtt teljesült volna, elvettem magamtól az esélyt.

Alfred hamarabb veszi a lapot, és elém ülve megfogja az egyik kezem, hosszú vékony ujjával a kézhátamat simogatja megnyugtatásképpen.

- Dicky, figyelj rám kérlek! - hangja a szokásosnál is szelídebb, és most először szólít meg az idegesítő úrfi nélkül. - Nem dobhatod el magadtól az esélyt és a reményt! Hinned kell benne, hogy ez az egész jól fog alakulni! Tudom, és megértem, hogy ez neked milyen nehéz, de nem szabad mindig csak a borulást lesni, ki kell élvezni a napfényt is! Most ezer ágra tűz a Nap, élvezd ki, és egyszer, csak most az egyszer próbálj meg pozitívan hozzáállni, mert most erre van szükség. Én és Bruce, sőt, szerintem még maga Gordon rendőrfőkapitány is melletted áll, és ha kell, megszerezzük a legjobb ügyvédet is, hogy kisegítsünk ebből a helyzetből. De kérlek, higgy benne, és legfőképpen: Bízz bennünk, rendben?

Válaszul bólintok, mert a hyperventilációtól képtelen vagyok megszólalni.

****

És ebben a pillanatban valahol Gotham City másik felén egy jogász értetlenül megrázza a fejét, és tollát felkapva a következőt írja fel a Joker-ügy vádiratára:

Bizonyíték hiányában a vádak ejtve!