Megtört madár ✔️

46. fejezet

Bruce szemszögéből

A telefonom fülsüketítő hangja ébreszt fel álom nélküli mélyalvásomból. Kótyagosan felülök, és a hangforrásra markolok, majd a hívószám megtekintése nélkül felveszem.
- Halló? Itt Bruce Wayne.

- Szia, James vagyok, zavarlak?

- Nem, de mi történt, hogy hajnali - az éjjeliszekrényen pihenő órára pillantok, mi fél 11-et mutat, de igazából fel se fogom - fél 11-kor keresel? - várjunk csak, mennyi? Ahogy kimondom, tudatosul bennem, hogy az egész délelőttöt átdurmoltam, sőt, még most is aludnék, ha nem hív fel a rendőrfőkapitány.

- Uh, most keltél fel? - nevet fel - Mondanám, hogy csodálkozok, de azok után amennyit tegnap ittál, nem is tudom mit gondoltam. Remélem a taxi azért épségben maradt.

- Hát, nem igazán tudom, hogy jutottam haza. Az utolsó emlékem az az, hogy mindenedet elnyerem, de hogy aztán mi volt, teljes képszakadás.

- Persze, még másnaposan is az orrom alá kell dörgölnöd, hogy egy vesztes vagyok veled szemben. Viszont, most viccet félretéve, nagy a baj. Vagyis inkább nekem baj, de szükségem van a segítségedre. - hangjából tükröződik a kétségbeesés. Nem szokatlan, hogy kellek néha a rendőrségnek, de érzem, ez most tényleg komoly. - Az a helyzet, hogy tegnap valaki betört az irodámba,és ellopta a teljes Joker aktát.

- Ez hogy történhetet? Senki se vette észre? Mi van a kamerákkal? - kérdések tömkelege repked még a fejemben, de egyszerre többel nem akarom bombázni a barátomat, így is elég nagy a baj.

- Nem tudom. Senki nem látott vagy hallott semmit, a kamerák felvételét letörölték. A tettes az épületen keresztül jutott be, az ablak belülről zárva volt, tehát az sincs, hogy kívülről hatolt be. Jól tud lopakodni, vagy csak jól álcázta magát. Célirányos lehetett, semmi se volt feldúrva, semmi más nem tűnt el. A felvételek megsemmisítéséhez pedig fel kellett törnie a rendőrség biztonsági rendszerét, ráadásul mindezt 20 percen belül megoldotta.

- Tehát röviden összefoglalva, egy profival van dolgunk. Elmondásod alapján, lehet, hogy az egyik embered, nem?

- Ezt mégis miből szűrted le? - érzem a haragját. Minden emberét gondosan megválogatja és tökéletesen megbízik bennük. Érthető, ha most a feltevésem miatt dühös rám.

- Figyelj, csak hallgass végig. Az illető tudta, mikor nem leszel az irodádban, ahogy azt is, hol tárolod az aktát. Gond nélkül fel alá járkálhat, hozzáférése van a rendszerhez, ráadásul másképp ilyen rövid idő alatt képtelenség lenne kivitelezni. Nem szeretnék senkit se gyanúsítani, de lehet, hogy Joker valakit felbérelt, hogy ezzel szabotálják a tárgyalást.

- Nem, nem hinném, hogy Joker keze benne lenne. Hiúbb annál, hogy mással végeztesse el a piszkos munkát, ráadásul feltűnésmentesen. Ő személyesen, hullákat hátrahagyva intézte volna el. A káoszt szereti, ez túl tiszta volt. Bruce, ha ennyi lenne, nem hívtalak volna. Én sem akarok senkit se vádolni, de van egy olyan érzésem, hogy Dick keze van a dologban...

- Nem, ez teljességgel kizárt! Ne is folytasd! - ripakodok rá. Ha ez most egy visszavágó az előző elszólásom miatt, akkor is övön aluli húzás Gordontól.

- Bruce, most kérlek, te hallgass végig. Te magad mondtad, hogy a fiú bosszúra szomjazik...

- Igen, évekkel ezelőtt volt ez, és szerintem jogosan akarta Zucco-t a halálba küldeni. - állok ki mellette.

- Igen, tudom. - sóhajt a vonal túloldalán. - De most Joker miatt élt át egy újabb traumát. Mi van, ha visszavágót akar? Minden klappol. Tudta, hogy este se én, se te nem leszünk útban, megvan a tudása a rendszer kiiktatásához, és mivel fontos anyagról van szó, tudta, hogy az én irodámban lesz. - be kell látnom, van logika James felvetésében. De akkor se fogom letámadni Dicky-t. Még csak most nyertem vissza a bizalmát, nem akarom egyből kérdőre vonni. Ha viszont tényleg Ő áll az egész hátterében, akkor most az egyszer szabad kezet kap: megteheti, amit eltervezett, de a következményekkel is számolnia kell.

- Rendben, utánajárok a dolognak, bármennyire is nem tetszik ez az opció. - szakítom meg a hívást.