Megtört madár ✔️

63. fejezet

Dick szemszögéből

A park a múltkorival ellentétben iszonyatosan zajos. Kisgyerekek rohangálnak fel-alá, ifjú párok hevernek a gondozott pázsiton, idősek kézenfogva etetik a galambokat a padon, kutyák csaholnak elégedetten. Mindenkinek jó kedve van, csak nekem nincs. Mindenki felszabadult, csak én vagyok görcsös. Senkire sem merek nézni. Ha ezek az emberek tudnák, hogy mit tettem, sikítva menekülnének el, egyesek akár rendőrt is hívnának. Ujjaim szorosan összefűzöm az ölemben, figyelem, ahogy a vér kiszökik belőlük és elsápadnak.

- Nincs értelme. - hangom lemondó, keserű.

- Ugyan, ha megnézed, mit veszítesz?

- Felesleges, ezt otthon is mondtam már.

- Most komolyan, Dick, nem vagy kíváncsi?

- De az vagyok. Persze, hogy az vagyok. - csattanok fel. - Ugyanakkor tudom, hogy felesleges. Szóval minek?

- Miért lenne felesleges? Nem tudod, mi lesz ennek az egésznek a vége. Ne higgy a legrosszabban! Gyerünk, bontsd fel!

- Ígyis, úgyis elítélnek. Akkor minek fájdítsam a szívem azzal a gomdolattal, hogy felvételt nyertem, és járhattam volna álmaim iskolájába, ha nem baszom el az életem?

- Dick. Tudom hogy nehéz, és igen, nem kellett volna megtenned, de akkor is, van remény, ne dobd el! Hé, nézz rám!

- Csalódást okoztam. Egyáltalán miért állsz még velem szóba? Azok után, amit tettem, utálnod kellene, megvetned, elítélned és...

Hosszú ujjai megtalálják az állam, és finoman felfelé döntik a fejem, hogy végre az arcomra nézhessen.

- Na, sokkal jobb, végre látom ezeket a gyönyörű szemeket. - mosolyodik el Wally. - Komolyan mondom, kérvényt kell benyújtanom minden alkalommal, ha azt akarom, hogy rám nézz. Tudod mit, legközelebb nem csak csokis kekszet hozok, hanem egy maga az elnök által aláírt kérvényt is, oksala?

Erre nekem is el kell mosolyognom. Látom, amint Wally villámsebességével berongyol a Fehérházba lesodorva minden papírt, és egy ilyen hülye kéréssel zaklatja az elnököt, és addig nem távozik, míg meg nem kapja az aláírást. Szerintem egy hónap múlva is erről szólna a híradó. Talán ha megtenné, senki se azzal foglalkozna, hogy a nagy Bruce Wayne fogadott fia mit tett.

- Miért? Miért csinálsz úgy, mintha semmi se történt volna? - érzem a szemem szúrását, az orromban a csiklandozást, és egy kósza könny végiggördül az arcomon.

- Ahj, Dick, hát nem érted? - komolyodik meg, és hüvelykujjával lemorzsolja a nedvességet. - A barátod vagyok, és nem akarlak elveszíteni. Ne lökj el magadtól, kérlek! Hibáztál, igen, de bakker, mindenki hibázik. Nem foglak emiatt megítélni, mert ismerlek. Amikor rád nézek, nem a támadót látom, hanem egy srácot, aki a legjobb barátom, akihez bármikor fordulhattam segítségért, aki nevetett a borzalmas poénjaimon, aki mellettem volt mikor megsérültem, és csokit csent be nekem a kórházba, annak ellenére, hogy az orvos megtiltotta. - az emlék hatására elmosolyodunk. - Ne akarj tőlem elszaladni, mert tudod jól, hogy gyorsabb vagyok, és utolérlek simán, és akkor jaj neked!

Szavai a szívemet melengetik, és látom zöldjeiben, hogy őszintén mondja és nem csak vigasztalni akar.

- Folyton visszaélsz a képességeddel, ez nem ferr. - duzzogok játékosan, mire felnevet.

- Ugyanmár, nem tudom ki volt az, aki a múltkor barackot lopott a gyümölcsösből az akrobata képességeivel? - nézz rám felhúzott szemöldökkel, mire mellkason csapom.

- Ez övön aluli volt még tőled is! - kiáltok fel sértődötten, de a még szónál már én is elnevetem magam. Egy percig nézzük így egymást, mire leveszem róla a tekintetem és halkan megszólalok:

- Köszönöm!

- Mit?

- Hogy mellettem vagy. - nézzek rá vissza, mire megölel. Visszaölelem, mire szorosabban tart. Olyan jó érzés, hogy sírhatnékom támad. Annyira hiányzott ez a melegség, hogy valaki ilyen szeretettel fordul felém csak azért, mert ő akar. Bruce és Alf más téma, ők a szülőség miatt kötődnek hozzám, de Wally... Wally azért, aki vagyok. Nem vér vagy a kötelesség miatt, hanem miattam.

- Minden rendben lesz. - súgja a fülembe, meleg lehetete csiklandozza a nyakam. Lehet, hogy csak vigasztalni akar, hisz egyikünk se tudja mi lesz ennek a vége, de most az egyszer magam is reménykedem, hogy jól jövök ki belőle. Reménykedem, mert hiszek neki, és ha ő azt mondja, hogy minden rendben lesz, akkor az úgy lesz.