Megtört madár ✔️

12. fejezet

Wally szemszögéből

3 hónap telt el, amióta Dick elment miután Batman igazságtalanul megalázta a csapat előtt. Mint a legjobb barátja, talán túlzás nélkül kijelenthetem, hogy nekem hiányzik a legjobban. Bár 3 évvel fiatalabb nálam, mégis olyan, mintha az ikertesóm lenne. Bármit elmondhattam neki, mindig megértett. Együtt nevettünk, együtt sírtunk, ha olyan volt, együtt ökörködtünk. És most ez elmúlt. És hiányzik. Mégha Batman utasítását követve mindig napszemüveg volt rajta, és sose mesélhetet az életéről, úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném. Mintha a részem volna. És ez most elveszett. Nem látom mosolygós száját, nem hallom gyerekes kacagását, szarkasztikus beszédét és még sorolhatnám napestig... Szívem összeszorul, szemembe könnyek szöknek.. Nem, nem lehet, hogy sose lássam újra... Már két és fél hónapja keressük nyomtalanul.

A mai értekezleten ráadásul Szuperman előterjesztette hogy mi lenne, ha a keresést abbahagynánk? Erre Batman rábólintott, mondván, hogy ha eddig nem találtuk meg, akkor nincs már semmi értelme. De van, hisz addig amíg a holttestét nem találjuk meg, nem jelenthetjük ki, hogy halott, és nem mondhatunk le róla. Persze, a többieknek ez könnyű, de nekem nem.

Itt ülök a szobájában (Mount Justiceben) a földön és hallgatom Rednek a Not alone számát. Körülbelül századjára játszom újra miközben rá gondolok. Kimondhatatlanul hiányzik." Where is the hope in a word so cold"... Tényleg hol van a remény? És nélküle miért érzem ilyen üresnek és hidegnek a világot? Pedig ott van a családom, a barátaim, de nekem mégis Ő hiányzik.

Felkelek, és szétnézek a szobában. Olyan személytelen számomra. Mint az ikeás szobák. Ajtóval szemben ablak, az ablakpárkányon viszont se virág, se akvárium mint az én otthoni szobámban. Helyette egy kisebb párna, bizonyára ott szokott ülni és az ablakon keresztül merengeni. A szoba közepén egy franciaágy, szépen bevetve, hát van tőle mit tanulnom.. Ággyal szemben a másik ajtó, onnan nyílik a fürdő. Mellette egy gardrób szekrény. Odalépek hozzá, kiváncsiságból kinyitom. Az akasztón egy kék fehér kockás ing lóg meg egy fekete kabát. A polcokon csak pár váltáspóló szépen elrendezve. A rend valahogy nem az erősségem, szóval ez számomra meglepő. Az alsó polcon két fekete farmer és egy tiszta sportcipő. Már csuknám be a szekrényajtót, amikor valamin megakad a szemem: egy poszter. Ki ragaszt posztert a szekrényajtó belső oldalára? Ezek szerint Robin. A képen egy cirkuszi reklám látható, tetején nagy betűkkel: The flying Grayson's (a repülő Graysonok). Mi köze lehet Robinnak ehhez a plakáthoz?

Tovább keresgélek a szobában, de semmi egyéb személyes tárgyat nem találtam: se okirat, se egy cetlidarab, se jegyzetfüzet vagy naplóféleség, semmi. Előveszem jobb híján a telómat, és beírom a keresőbe a következőt: Repülő Graysonok. A Google most se hazutolta meg magát. Pillanatok alatt több száz találatot dob ki. De mind ugyanarról ír. Egy tragikus estéről...