Megtört madár ✔️

14. fejezet

Artemis szemszögéből

A Mount Justice konyharészében ülünk némán, miközben Marsi csokiskekszet próbál sütni. Minden mozdulata lassú, kedvtelen. Végignézek az asztalnál ülőkön, kiknek arcáról szintén sugárzik a fájdalom. Érthető, hisz ma egy éve, hogy utoljára láttuk Robint. Figyelmem Wallyra terelődik, aki két kezében tartja fejét, és így próbál harcot vívni könnyei ellen. Persze sikertelenül; hogy gyengeségét elrejtse, feldúltan hátralöki székét, és egy "Fenébe" felkiálltással elhagyja a termet. Mindannyiunk közül neki fáj a legjobban.. Mintha tulajdon testvérét vesztette volna el. Rossz érzés ilyen állapotban látni őt. Mióta Robin eltűnt, nevetni se nevetett, de még egy mosolyt se ejtett. Hiányzik már a régi, életvidám Wally. Azok a vigyorgó sötétbarna szemei, fülig érő szája. Gondolom már sejtitek.. Van egy óriási titkom....

Szerelmes vagyok belé! És hogy mióta? Hmm, amikor először megláttam, két és lassan fél éve. Mondhatni szerelem volt első látásra. De ez az én esetemben kicsit másképp. Háttal ült nekem, csak vékony testét és középhosszú szőke haját láttam. Végig magamban azt kívántam, bárcsak láthatnám az arcát, még ha csak egy pillanatra is... Kár volt. Egyszercsak felállt, hátrafordult, mint aki keres valakit, és ekkor megcsodálhattam - hibátlan arcbőrét, hosszúkás állát, azok a mélybarna gyönyörű szemeket, és halványrózsaszín ajkait.... Egy pillanat alatt örökre megbabonázott. Aztán persze telt múlt az idő, megismertem a személyiségét és még jobban beleszerettem.

De amióta elvesztettük a barátját, visszahúzódóvá vált, szinte alig szól bárkihez is (beleértve engem is, és ez nagyon fáj), csak a küldetéseken jelenik meg, míg máskor egész sok időt töltött a bázison.

Egyszer el akartam mondani neki, mit érzek iránta, de nem volt hozzá elég bátorságom. És ki tudja, meddig nem is lesz rá alkalmam... Hisz addig nem venné biztos jó néven, amíg Robin elő nem kerül. De ki tudja lesz e ilyen alkalom? Egyáltalán, él e még a srác?

Elmélkedésemből a zétakapu hangja riaszt fel. Nem is foglalkoznék vele, ha nem a szokásos hangja lenne. Számunkra megszokott, hogy a liga tagjai fel alá sétálnak, de az ő kódjuk A-val kezdődik, a harangszóból most pedig B-kód hangzott el. B01. Szól újra. De hisz ez Robin kódja..

Hirtelen a felismeréstől szinte egy emberként ugrunk fel az asztaltól, Marsi sietében még a tálat is leveri.

Az előcsarnokban csak egy szakadt ruhában lévő vérrel és sárral átitatott fiú alakját találjuk. Mindenki megdöbben, szinte vágni lehetne a levegőt.. És ezt még fokozza, hogy Batman ebben a pillanatban beviharzik, de rögtön meg is torpan. - Ez nem lehet igaz.. - hangzik el egyszerre....

Hi guys,
So a történet ismertetőben írtam egy olyat, hogy bármelynemű egyezés a valósággal csupán az én életművem... Hát ez a rész teljes mértékben az.. Talán ezt volt legnehezebb megírom, de mivel a történethez kapcsolódik, és magamban is le kell zárnom ezt a dolgot, így végül megszületett.

Love van 💕