Megtört madár ✔️

7. fejezet

Dick szemszögéből:

Hangokat hallok. Mintha kilométerekről hallanám, olyan tompa. Két férfi hang, az egyik mély, haragos, a másik kedvesebb. Közelednek, lassan kezdem kivenni a szavakat, de képtelen vagyok összerakni őket. Kinyitnám a szemem, de nem megy, szemhéjaimat nehéznek érzem, próbálok megmozdulni, de mintha le lennék szíjazva. Érzem hogy hamarosan elönt a pánik. Hol vagyok? Mi történt? Emlékezni akarok! Most! Lever a víz, kapkodom a levegőt, és rámtör a pánikroham.

Hirtelen hatalmas ajtócsapódást hallok. Valaki a nevemen szólongat. Két kezet érzek a vállamon, amin éppen rázogat.....

Magamhoz térek. Szemem kinyitom, de azon nyomban az éles fájdalom miatt becsukom, túl erős a fény. Tisztul már a kép, amikor Alfred meggyötört arcával nézek farkasszemet. Felülök, mint akinek semmi baja. Végülis, nem emlékszem semmire, szédülök, és majd szétroppan a tarkóm a fájdalomtól. Rettenetes jól vagyok.. De inkább rettenetesen, mintsem jól.

Az ülőhelyzet nem tart valami sokáig, hisz ugyanazzal a lendülettel, amivel felültem, ránt vissza az ágyba Alfred.

- Dick úrfi, maradjon fekve! Emlékszik rá, hogy mi történt?

- Nem kell tutujgatni, nem 5 éves! - szól közbe valaki az ajtó irányából. Feléfordulok. Bruce az ajtófélfának dőlve bosszankodik. Szuper. Valamire kibaszottul emlékezem kéne. Oké, lássuk miből élünk. A szobámban voltam, éppen valamin bosszankodtam. Az éjjeli szekrényre nézek. Heuréka! Elaludtam, azért voltam ideges. Edzésre kellett volna mennem, de elkéstem... Nem, nem késtem el. De miért? A képek irtózatos lassúsággal vánszorognak a szemem előtt. Benyitottam a terembe, de üres volt. Ezaz! Üres. Bruce nem volt ott. Aztán később megérkezett. Dühös volt. Aztán... Aztán.... Gyerünk Richard Grayson, emlékezz! Megjött, és elkezdtünk edzeni? Gondolom nem egymást néztük. Eskrima bot. Igen! Ő támadt, én védekeztem. És a gyenge pontomat célozta. Ráfogok a gyomorszájamra,ami válaszul benyilal. Igen, ezek szerint így volt. Összegörnyedtem, és egy csapást éreztem a tarkómon. Hát, mostmár legalább megvan, miért fáj. Najó, ez nem vicces...

- Dick, Dick! Minden rendben? Dick úrfi, válaszoljon! - néz rám felettébb aggódó tekintettel Alfred.

- Minden rendben. - próbálok rámmosolyogni, de eskü, hogy ez is fáj.

- Mire emlékszel? - kérdi nyersen Bruce.

- Mindenre! - jelentem ki egy kis habozás után határozottan.