Megtört madár ✔️

31. fejezet

Dick szemszögéből

A réten lepkék hada ostromolja az egyik legszebb nőszirmot, mely nem sárga vagy lila, mint a többi, hanem piros, fekete csíkok indulnak ki a bibétől egészen a sziromlevelek széléig. Párja sincs eme virágnak, se ezen a mezőn, se másikon. Leülök mellé és azon merengek, mikor és hogy kerültem ide. A hely gyönyörű, az égen pár fátyolfelhő tündököl, megtörve a monoton kékséget. A patak morajlása idáig elhallatszik, nyugtató hatással van rám. Senki sincs rajtam kívül itt, gondolataimba temetkezek. A virágon egy újabb lepke jelenik meg, ezzel az előtte ott tanyázó fecskefarkút elkergetve.

A nyakamnál hirtelen egy hideg, vékony tárgyat érzek, mely egyre nagyobb nyomást gyakorol a nyaki ütőeremre...

Szemeim kipattannak, ritka gyorsasággal felmérem a helyzetemet: az ágyamban fekszek a jobb oldalamon, térdben felhúzott lábakkal. Légzésem normalizálom, nem akarom támadóm tudtára adni, hogy eszméletemnél vagyok. A nyakamon érzem a meleg folyást, nincs időm tovább menekülési út után kutatni, így egyből rögtönzök.

Bal kezzemmel elcsapom a tárgyat a nyakamtól, és egyből a támadó csuklóját szorítom meg. Mivel szerencsére felhúzott lábbakkal aludtam el, most a bal talpammal amekkorát csak tudok, rugok egyet. Lágy részt találtam el, hallom a fájdalmas nyögést. Bizonyára gyomron találtam. Míg összegörnyed, addig az eddig el nem engedett kézből kicsavarom a kést, vagy hasonló szúróeszközt, gyorsan a pengét átfordítom a támadóm irányába, és a sötét miatt random beleszúrom. Kiugrom az ágyból és a leddel megvilágított vészjelzőre csapok.

A rendszer egyből Bruce és Alfred szobájában, továbbá a barlangban jelez.. Vagyis jelezne, de nem történik semmi. Eluralkodik rajtam a pánik, hisz ez a biztonsági rendszer sosincs kikapcsolva, mivel egyedül Bruce fér hozzá és feltörhetetlen.

Ingerülten a villanykapcsolóra ütök és az ismeretlen felé fordulok, felkészülve az újabb összecsapásra. A szemem pillanatok alatt hozzászokik az erős fényhez, ellenben a lábát szorítóval. Hosszabb fekete haja eltakarja az arcát, fehér kapucnis felsője se segít felismerni gazdáját. Ám amikor felém fordítja az arcát, a vér is megfagy bennem.

Nem, Ő nem lehet. Tudom, hogy nem kedvel, de nem ölne meg, főleg nem ily' aljas módszerrel, hogy álmomban elvágja a torkom. Nem, nem lehet Bruce az!.. Bár ez megmagyarázná a riasztót, hogy miért van kikapcsolva. Szemeim fátyolossá válnak, mint az álmomban az ég. Szorít a mellkasom, mintha valaki rajtam ülne. De Ő rezzenéstelen arccal bámul rám, felegyenesedik, és combjából kihúzza a kését. Szó nélkül elbotorkál mellettem, a gyengélkedő felé veszi az irányt.

Semmit se értek, semmit sem. Érzem, hogy forogni kezd velem a világ, majd minden elsötétül, és utoljára egy tompa hangot hallok...