Megtört madár ✔️

2. fejezet

Bruce szemszögéből

Fárasztó napunk volt Dickkel. James Gordon este hét körül küldte a megbeszéltek szerint a jelet. A kapitányság lehallgatot egy telefonbeszélgetést, aminek témája az volt, hogy ma este 6 és 8 között jelentős szállítmány érkezik Gothamba. Na, persze nem bútorokra kell itt most gondolni, hanem több millió értékű katonai fegyverre. Persze egyből engem hívtak, ehhez azért kevesen vannak még a járőrökkel együtt is.

Minden a terv szerint ment. Megbeszélt helyen, időben, módon. Dick szokás szerint előre ment figyelemelterelés céljából. Ez sikerült is neki, elvégre csak 5 főből állt a banda. A gond csak akkor kezdődött, amikor a semmiből valaki őrült módjára elkezdett lövöldözni. Naná, hogy a hely rosszabb volt mint egy labirintus, mert annak legalább tudod, hogy két bejárata van. A gerendákon keresztül fentről végigpásztáztam a terepet. Először észre sem vettem emberünket, aki két raklapsor mögött bujkált. Mire kiszúrtam, naná hogy az is észrevett. Még szerencse, hogy az újratöltéssel bajlódott. Leugrottam a keskeny gerendáról (miközben hálálkodtam, hogy elbírt és nem tört össze idő előtt), egyenesen a maszkos férfi nyakába. Kicsavartam kezéből a puskáját (ami mellesleg egy orosz M-103as volt, honnan szerezhették?), majd azzal a lendülettel vágtam vele orron. Ugye mondanom se kell, hogy egyből eleredt az orra vére? Ezzel sikeresen megbénítottam.

Visszamentem a szárnysegédemhez, aki hősiesen harcolt (elvégre én tanítottam vagy mi), és az incidens közben kiérkező rendőröknek segített bilincsbeverni a fegyvercsempészeket. Egy pillanatra odajött hozzám James barátom gratulálni, hogy sikeresen lezártuk az akciót. Kezet fogtunk, majd halkan megjegyezte, hogy szombat este vár a 8kor kezdődő kártyapartin.

Mire visszasétáltam a helyszínre, ahol utoljára láttam Robint, már csak néhány rendőr jegyzőkönyvezett. Szétnéztem, de sehol se tűnt fel sárga köpenye, vagy piros felsője.

Jobb híján kimentem a raktár elé, hátha kijött levegőzni. Ötletem beigazolódott. A földön gugolt a járda szélén teljesen összekuporodva. Amint meghallotta jelenlétem, rögtön felugrott és lehajtott fejjel a Batmobil felé vette az irányt.

Miután beszálltunk, biztosra akartam venni hogy jól van, ezért ránéztem. De ő csak az ablakon bámult kifelé szótlanul, és még a visszatükröződésben se láttam az arcát. Sóhajtottam egyet, és nekivágtunk Gotham kihalt utcáinak.

Az út is csendben telt el, amit ilyenkor kicsit se bánok. A bennem felgyülemlő adrenalin ilyenkor kiszáll a testemből és visszaáll minden a megszokott kerékvágásba.

Miután hazaérkeztünk, gyorsan elmentem letusolni,aztán fáradtan beledőltem az ágyamban és egyből el is nyomott az álom.