Megtört madár ✔️

30. fejezet

Dick szemszögéből

A nyári nap erős sugárzása ébreszt, fénye csukott szemhéjamon keresztül is igencsak zavaró. Kómásan felülök, csapzott hajtincseimbe túrok. Fél szemmel az órára nézek, ami tízóra negyvennégy percet mutat. Az agyamig el se jutnak a látott számok, amolyan rutinszerűen pillantottam oda. Várjunk csak! Mennyi? Még egyszer ránézek, és csak most fogom fel, mit is jelent a négy szám egymás mellett. Uh, basszus. A felismerés oly' hirtelen ér, hogy megugrok, ennek következtében a takarómba belegabalyodok, és a padlóra esek.

Gyorsan felállok, lesöpröm magam, mintha lenne mit, és szétnézek, hogy biztos nem látta-e senki eme csodálatos produkciómat, amely ébresztőnek kiválóan hatott.

Szerencsémre senki sincs a közelben. Huh, kicsit megnyugszom, bár szívem még mindig eszement módon dobog. Az álom sikeresen kiment a szememből, mondjuk ekkora esés után nem számíthat másra az ember fia.

Egy tiszta pólót és alsónadrágot felkapva a mosdóba veszem az irányt, ahol megmosom a hajam, hátha valahogy állna utána. Kibújok a túlméretezett pólómból és gatyámból, belépek a kabinba és megnyitom a melegvizet. A vízcseppek jólesően masszírozzák izomláztól sajgó tagjaim, és nem mellesleg segít kitisztítani a fejem. Bruce tegnapi viselkedése olyan fura volt így utólag is visszagondolva. A válasza meg hát... Nem is tudom, valahol erre számítottam. Nyilván nem titkolhatja el ezt a fontos dolgot a többiek előtt. Azért egy kicsit örülök neki, így majd nem kerülök igencsak kellemetlen helyzetbe előttük, és remélhetőleg ők is ennek tudatában fognak fogadni. Kicsit azért félek, de ugyanakkor izgatott vagyok és várom. Hiányoznak. Wally fárasztó poénjai legalábbis nagyon. Aztán meg majd meglátjuk, lehet egyszer képes leszek túltenni magam a történteken, és újra meg fogok tudni szólalni.

A fürdéssel végezve magamra kapom a kopott szürke pólót és fekete boxert, majd fogatmosok és keresek valami jó kis melegítőnadrágot. Szívem szerint farmert vennék fel, mert hát imádom a farmereket, de borzalmas bennük edzeni, szóval nincs más választásom. Mintha valaha is lett volna választásom - gondolok bele. Nem dönthettem el, mikor veszítsem a szüleim, hol éljek utána, ki legyen a gyámom, hova járjak iskolába, ahogy arról sem, hogy elraboljanak-e. Szinte ezen a világon, ami velem kapcsolatos, semmibe sincs beleszólásom. Ez kicsit fáj, de ez van, ezt kell szeretni, vagy utálni. Erről viszont már csakis mi dönthetünk.

Már éppen indulok az edzőterembe, amikor is meglátom Brucet, ahogy az ajtófélfának támaszkodva áll és engem néz,de nagyon feltűnően. Idegesen hátranézek, bele a tükörbe, de semmi szokatlant nem látok a megjelenésemen. Jó, oké, a hajam csatak víz, de hát ez nem olyan különös, hogy mélyen bámulni kelljen. Visszafordulok, belenézek kékjeibe és enyhén oldalra fordítom a fejem.

- Nem akarok zavarni, de az van, hogy öhm, beszélhetnénk? - kérdezi tanácstalanul? Jézusom, Bruce Wayne tanácstalan? Hova csöppentem én. Tegnap este bocsánatot kért, mert az engedélyem nélkül beavatta a többieket a némaságomról, ma meg tanácstalan? Biztos, ami biztos megcsípem magam, de ez nem álom. Eme cselekedetemre egy félmosoly bukkan fel szája szélén, és a nyomasztó hangulat feloldódik.

- Nem, nem álmodsz, tényleg kicsit tanácstalan vagyok, hisz ismersz, ilyen téren nem vagyok a szavak embere. De úgy érzem, fontos lenne erről a másfél évről beszélnünk. Szeretném, ha minél előbb le tudnád magadban zárni ezt a dolgot, mielőtt felemészt teljesen. És mivel a szüleid halála után fél órát se töltöttél el a pszichológusnál, így gondoltam, most sem erőltetem rád.

Hát igen, körülbelül harminc percet voltam bezárva azzal a nővel, de annyira idegesítő volt, ahogy folyamatosan faggatott, hogy szó nélkül leléptem onnan örökre.

- De ha szeretnéd, beszélek eggyel, és akkor kezelhet egy szakképzett személy. Ezt szeretnéd?

Fejemet rázva az ablak felé hátrálok, mígnem az ablakpárkánynak ütközök. Hogy még egyszer? Én? Biztos nem!

- Akkor? Beszélhetünk? - arca nyugodt, hangja most nem tükrözi a szokásos szigorúságot, nem tekintélyparancsoló, inkább tapintatos, kedves. Bólintok egyet, és leülök az ágyra, kezembe veszem a telefonomat, hogy tudjak gépelni.

Hát akkor, ha nagyon muszáj, jöjjön, aminek jönnie kell...