57. fejezet

77 10 8
                                    

Bruce szemszögéből

A vállalati papírokba temetkezve teljesen elhagy az időérzékem. A Wayne Tech részvényei újabb két százalékkal emelkedtek, az új igazgatóhelyettes pedig pontosan és precízen vezeti részlegét. Számtalan jobbnál jobb fejlesztési ötlet vázlatot gyűjtöttek össze, hogy értékeljem őket és ha úgy látom, megvalósulhatnak.

Az egyik terv egy futószalag terve, mely a mikrochippek forrasztásánál jelentene hasznot. Az ötlet meglehetősen kidolgozott, működőképes, ám el kell vetnem. Minél több a gépek által elvégzett munka, annál kevesebb embert tudok foglalkoztatni. Igen, haszoni javak rovására megy az üzletpolitikám, ugyanakkor az én érdekem inkább az, hogy minél több illetőnek biztosíthassak megélhetést. Talán pont ezért sikeresebb az én vállalkozásom, mint más nagyvállalatok? Ki tudja?

Újabb papírköteget rendezek el, amikor megszólal a magántelefonom. Néhány barátom ismeri csak ezt a számot, így meg se kell néznem a hívóazonosítót, hogy tudjam ki keres. Csak remélni tudom, hogy nem újabb komplikáció merült fel.

- James? Újabb fejlemény? - hangom inkább semleges a szokásos vidámtól eltérően, tanulva a múltkoriból.

- Bruce, közeledben van Dick? - a kapitány hangja aggodalmas, ami szokatlan tőle, így elfog a pánik. Valami történt Dicky-vel? Újabb fenyegetést kaptunk? Joker kiszökött az Arkhamból? A tüdőm oxigénért könyörög, de képtelen vagyok lélegezni. Most kaptam vissza, nem veszíthetem el újra. Már kezdett javulni a mentális állapota is, hála Wally rendszeres látogatásának, mely "közös tanulás" címszó alatt folyt, de akárhányszor elhaladtam a szoba előtt, mindig kellemes gyerekkacaj szűrődött ki az ajtó résein. Nem vehetik el újra tőlem..... a családom.

- Bruce, ott vagy még? - Gordon hangja visszaránt a jelenbe, bizonyára a válaszomra vár a többperces csend után. Arcomon egy könnycsepp gördül végig, észre se vettem, így hogy senki se lássa, gyorsan letörlöm. Nem mintha bárki is megzavarna, míg a dolgozószobámban vagyok.

- Igen, itt vagyok, elnézést! Jelenleg nincs senki se a közelben, nyugodtan beszélhetsz. - erőlködnöm kell, hogy ne csukoljon el a hangom, de sikerül.

- Van egy kis.. Kis? Inkább nagy probléma rád nézve. A kezemben tartom Dick beismerő vallomását. Ugye tudod mit jelent ez rád nézve?

Teljesen lesokkolok. Dicky tette? Nem, az nem lehet, hisz a múltkor rákérdeztem és ... A fejemben visszapörögnek az események: a híradó, Dick közönyössége, a vitánk, sápadt arca az ablaknál, könnyes tekintete, a súlya a karomban. Igazából akkor nem kaptam tényleges választ, tökéletesen irányította a helyzetet a javára a nappaliban, a kiborulás után pedig sose tértünk vissza rá.

De ha ő volt, miért nem jött hozzám, hogy segítsek neki? Miért egyből a rendőrséghez fordult a tudtom nélkül? Miért ilyen makacs? Vagy inkább felelősségteljes. - súgja a hang a fülembe. Dick már nem gyerek azóta, hogy elvesztette a szüleit. Bár jogilag nem felnőtt még, tetteiért mindig vállalta a következményeket. Lehet, hogy a lelki problémái elől inkább elfutott, mert egyedül gyenge volt szembeszállni velük, de annyira magányos és zárkózott is, hogy segítséget ne kérjen.

- Igen, tudom, de nem érdekel mi lesz velem. Van rá esély, hogy nem ő tette a bejelentést, hogy valaki keresztbe akar tenni neki vagy általa nekem, vagy...

- Sajnálom Bruce, a kamerák egyértelműen rögzítették, hogy ő volt. Nem beszélt veled erről?

- Nem. Sajnos nem. Most mi lesz vele?

- Ki kell hallgatnunk, természetesen mint gyámja, a jelenlétedben és beleegyezéseddel. Ha a kihallgatás során is hiteles vallomás tesz, kénytelenek vagyunk összegyűjteni a rá háruló bizonyítékokat, és az ügyésznek leadni. Viszont lehet hogy sovány vígasz, de van másik 2 gyanúsítottunk az első srácon kívül, ugyanis őt szabadon engedtük. A helyszín közelében sem volt aznap, csak együttérzésből szerette volna elvinni a balhét. Többet sajnos még neked se mondhatok.

- Igen, persze, megértem.

- Kapsz egy hetet, addig a másik kettővel foglalkozok, derítsd ki mi áll a háttérben. Beszélj vele, szerezz minél több információt! Szeretném, ha elsőnek az ő nevét húzhatnám ki a listámról.

- Rendben, megteszem. És James?..... Köszönöm!

- Nem szívesen teszem, de köteles vagyok eljárni hivatalosan. A legjobbakat! - azzal a vonal szétkapcsol.

Megtört madár ✔️Where stories live. Discover now