Megtört madár ✔️

3. fejezet

Dick szemszögéből

Nem tudom, mióta fekszem a víz alatt, de hirtelen égni kezdett a tüdőm, amire ösztönösen levegőt veszek. Igen, jól sejted, egy csomó vizet ebben a pillanatban belélegzek. Hatalmas fulldokolás után végül sikerül visszanyernem az eszméletemet. Újra megtörtént, hogy a vízben aludtam el. Lehet, hogy le kéne szoknom erről a rossz hobbiról, hogy lemerülök a víz alá.

Szerencsére senki sem ébredt fel a köhögésemre, így csendben visszalopózok a szobámba. Tulajdonképpen nem kellene félnem, hogy bárki is felriad rám, mert a birtok nyugati szárnyában van a szobám, amiből nyílik a mosdó és az edzőtermem. Igen, saját edzőtermem van. De a trapéz és két boxzsák kivételével semmi sincs benne. Ezeket is csak akkor használom, ha ideges vagyok.

A trapéz alapból is a múltamra emlékeztett, a szüleim halálára. Gondolom sejtettétek, hogy Bruce nem a vér szerint apám. Ő csak örökbefogadott, hogy ne kerüljek állami otthonba. Ezért az egyért hálás leszek neki örökké. De ezt inkább most hagyjuk. Mélyen elzárom magamban a fájdalmat, a gyászt és az űrt, amit a szüleim elvesztése okozott. Minden nap azt kívánom, hogy bárcsak ne emlékeznék arra a napra. De ahogy a mondás is tartja: "Amíg felejtenél, addig emlékezel!" és milyen igaz.

Felveszem a pizsamámat, majd belebújok az ágyamba, és a megszokást meg nem törve a plafont bámulom. Nyújtózok egyet, de amint egy kicsit is mozdul a törzsem, abbahagyom. A köldököm magasságában húzódó sebem erőteljesen tiltakozik a mozdulatsor ellen. Felhúzom a felsőmet, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Hát igen, kár volt. Úgy kb 5 centiméter hosszú, és elég mélynek tűnik. Persze, egyből ki is serken a vér belőle. Utálom a vér látványát, de ezt csak neked vallom be. Minden nap találkozom vele, de akkor se tudom megszokni. De erről nyilván Brucenak nem szólhatok. Elég kínos helyzetbe hoznám magam....

A jobb oldalam megmozdítása nélkül próbálok valami kényelmes pozíciót felvenni, hátha akkor nem fájna ennyire a vágás. Lehunyom a szemem, és tudom, hogy dedósnak fog hangzani, de elkezdem a "bárányokat" számolni. Egy bárány, két bárány, három bárány..... és így egész addig, amíg el nem alszom. Bár lehet, erre a kis időre már felesleges, hisz hajnali 3 óra, és hatra már felkészülve kell lennem a kötelező, Bruce által adott edzésen...