Megtört madár ✔️

9. fejezet

Dick szemszögéből

Robin B01. A zétakapu hangja, hangosan bemondja a kódom. Már mindenki az eligazítóban van, úgyhogy a terem felé veszem az irányt. Felveszem a napszemüveget (tiszta gáz, hogy tél van, és nekem Bruce utasítása miatt ebben kell lennem, máskülönben felismernek), belépek, és döbbenten veszem észre, hogy elkéstem. Szuper, na ezért is kapni fogok.

- Csapatokba rendeződve fogtok dolgozni. Alfa csapat: Vízilény, Miss Marsi, Artemis, béta csapat: Kölyök Flash, Vörös íjász, Zatana. Fél óra múlva indulás! - Bruce, vagyis itt Batman hangja szeli át a szobát.

Lehet, hogy késtem, de a nevem a beosztásnál akkor se mondta. Véletlenül kihagyott volna. Csaktán nem, hisz már 3 éve együtt élünk és dolgozunk.

Sietve odalépek hozzá, de ő mikor meglát se mond semmit, csak néz, várva, hogy előterjesszem a problémám.

- És velem mi lesz? Engem nem osztasz be? - kérdésemre mindenki visszafordult az ajtóból és érdeklődve várják a folytatását. Remek, legalább lesz miről pletykálni.

- Túl fiatal vagy ehhez a küldetéshez, ráadásul tegnap még magadnál se voltál. Semmi szükség nincs rá, hogy miattad sikertelen legyen a feladat, vagy esetleg valakit veszélybe sodorj. Majd talán a következő bevetésre mehetsz. - szavai késként forognak a szívemben. Szóval nem bízik bennem, szerinte nem vagyok elég jó. Az ajtó felé veszem az irányt, ahol tátott szájjal nézik a többiek a jelenetet, és próbálják realizálni az elhangzottakat. Mintha észre se vettem volna őket, lépek ki és a táskámat felvéve a kijárati ajtó felé veszem az irányt.

Kilépve a bázisról megcsap a kinti hideg levegő,amely most kifejezetten jól is esik. A hátam mögül valaki a nevem (mármint a Robint, mivel Bruce kivételével az itteniek közül senki se tudja az igazit) kiáltja, de oda se figyelve futásnak eredek. Tudom, mindig megkapom, hogy én csak elfutni tudok a problémák elől, és nem megoldani. De annyi teher súlya nyomja a vállamat, hogy már nem vagyok képes még többet elviselni....

Már a város utcáit járom, és fogalmam sincs róla, hogy kerültem ide. Számomra ismeretlen szűk sikátorok tátonganak előttem ezzel egy kis félelmet keltve bennem. A mellkasomat megcsapja a hideg fuvallat, és csak ekkor realizálom, hogy mindvégig egyszál hosszúújjú póló volt rajtam. Hirtelen valami az arcomba nyomódik, és minden elsötétül......