VII./1. fejezet | ⏳A másik oldal⏳

3.3K 192 322
                                    

18 évvel később

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

18 évvel később...


Kopogó léptekkel sietek végig a Roxfort kihalt folyosóin. Miközben fél kézzel megigazítom a nyakkendőmet, másik kezemben a magifonommal* egyensúlyozok. Még szoknom kell a magassarkút.

— Kivitted őket a pályaudvarra?

— Pár perce indult el velük a vonat — zengi a készülékből a számomra legkedvesebb férfihang. — Már a minisztériumban vagyok.

— Szuper. Kösz, hogy bevállaltad őket. Hogy van Scorp? Nagyon izgul?

— Ez az első útja. — Le merném fogadni, hogy a vonal másik oldalán Draco mosolyog. — Mi talán nem így éreztünk?

— Én biztos nem, mivel első alkalommal nem a Roxfort Expressz hozott ide, hanem Minerva. Bár én is kimehettem volna veletek a King's Crossra...! — sóhajtok. — Delphinek ez az utolsó ideútja, az legalább olyan meghatározó, mint Scorpnak az első.

— Ne stresszelj emiatt, Diana. A gyerekek is megértik, hogy most kivételesen más dolgod van. Nemsokára pedig úgyis látni fogjátok egymást.

— Csak tudnám, mit akar tőlem Minerva... nem is értem, már elintéztük a papírokat, minden hivatalos... még csak nem is az irodájába hívatott!

— Az a benyomásom, hogy legalább annyira izgulsz, mint Scorpius.

— Beletrafáltál — mosolyodok el. — Hisz' nekem is ez az első napom! Csak ezúttal a másik oldalról...

— Remekül fogod csinálni, ne aggódj — nyugtat Draco. — Hamar belejössz.

— Hát, nagyon remélem...

— Hiszen ez volt az álmod, emlékszel? És most valóra vált. Büszke vagyok rád.

— Azért nem volt olyan nagy kunszt, Minerva tárt karokkal várt...

Draco felnevet.

— Nem csodálom. Szerintem titokban mindig is te voltál a kedvenc tanítványa. Plusz, már csak Harryt kéne befűznie, és a varázsvilág három legnagyobb hőse tanítana az iskolájában...

— Az nem fog menni — kuncogok. — Ma reggel már összefutottam Barbara Birdwhisterrel, és nem úgy néz ki, mint aki fel akarná adni az SVK-posztját, bármilyen csúnyán is néz rá Piton. Amúgy meg, McGalagony nem véletlen vette fel őt az állásra, hosszú éveken át aurorkiképző volt az ausztrál mágiaügyi minisztériumnál — azt mondják, nagyon érti a dolgát. Harry pedig remekül elvan az aurori pályán. Mit is kezdene nélküle a Varázsbűn-üldözési Főosztály? Nem csoda, hogy vezető lett.

— Tény, hogy nem csinálja rosszul — ismeri el Draco. — A vádlottjaim fele neki köszönheti, hogy a bíróságra került.

— Rémszem Mordon kettő pont nulla, mi? — nevetek fel.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now