18 évvel később...
Kopogó léptekkel sietek végig a Roxfort kihalt folyosóin. Miközben fél kézzel megigazítom a nyakkendőmet, másik kezemben a magifonommal* egyensúlyozok. Még szoknom kell a magassarkút.
— Kivitted őket a pályaudvarra?
— Pár perce indult el velük a vonat — zengi a készülékből a számomra legkedvesebb férfihang. — Már a minisztériumban vagyok.
— Szuper. Kösz, hogy bevállaltad őket. Hogy van Scorp? Nagyon izgul?
— Ez az első útja. — Le merném fogadni, hogy a vonal másik oldalán Draco mosolyog. — Mi talán nem így éreztünk?
— Én biztos nem, mivel első alkalommal nem a Roxfort Expressz hozott ide, hanem Minerva. Bár én is kimehettem volna veletek a King's Crossra...! — sóhajtok. — Delphinek ez az utolsó ideútja, az legalább olyan meghatározó, mint Scorpnak az első.
— Ne stresszelj emiatt, Diana. A gyerekek is megértik, hogy most kivételesen más dolgod van. Nemsokára pedig úgyis látni fogjátok egymást.
— Csak tudnám, mit akar tőlem Minerva... nem is értem, már elintéztük a papírokat, minden hivatalos... még csak nem is az irodájába hívatott!
— Az a benyomásom, hogy legalább annyira izgulsz, mint Scorpius.
— Beletrafáltál — mosolyodok el. — Hisz' nekem is ez az első napom! Csak ezúttal a másik oldalról...
— Remekül fogod csinálni, ne aggódj — nyugtat Draco. — Hamar belejössz.
— Hát, nagyon remélem...
— Hiszen ez volt az álmod, emlékszel? És most valóra vált. Büszke vagyok rád.
— Azért nem volt olyan nagy kunszt, Minerva tárt karokkal várt...
Draco felnevet.
— Nem csodálom. Szerintem titokban mindig is te voltál a kedvenc tanítványa. Plusz, már csak Harryt kéne befűznie, és a varázsvilág három legnagyobb hőse tanítana az iskolájában...
— Az nem fog menni — kuncogok. — Ma reggel már összefutottam Barbara Birdwhisterrel, és nem úgy néz ki, mint aki fel akarná adni az SVK-posztját, bármilyen csúnyán is néz rá Piton. Amúgy meg, McGalagony nem véletlen vette fel őt az állásra, hosszú éveken át aurorkiképző volt az ausztrál mágiaügyi minisztériumnál — azt mondják, nagyon érti a dolgát. Harry pedig remekül elvan az aurori pályán. Mit is kezdene nélküle a Varázsbűn-üldözési Főosztály? Nem csoda, hogy vezető lett.
— Tény, hogy nem csinálja rosszul — ismeri el Draco. — A vádlottjaim fele neki köszönheti, hogy a bíróságra került.
— Rémszem Mordon kettő pont nulla, mi? — nevetek fel.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...