A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A visszaút már sokkal bonyolultabb az alacsony mennyezetű alagútban. Csámpás vezeti a menetet, mögötte Lupin, Ron és Pettigrew hármasa kecmereg. Őket követi a lebegő Piton, akit Sirius kísér. Mögötte baktat Harry és Hermione. A sort Chloe és én zárjuk.
— Tudod, mit jelent az, ha most feladjuk Pettigrew-t? — fordul Harryhez Sirius.
— Hogy maga szabad — feleli az unokatestvérem.
— Korábban én is ezt magyaráztam, Sirius. De hallgattál te rám? Áh — legyintek.
— Rendben, bevallom, igazad volt, Di — pillant rám kedvesen.
— Köszönöm — biccentek.
— Ez azért fontos — néz újra Harryre —, mert... nem tudom, említették-e valaha neked, de én vagyok a keresztapád.
— Igen, tudom — feleli Harry.
— Emellett... a szüleid arra is megkértek, hogy legyek a gyámapád... ha velük esetleg történne valami. Természetesen megértem, ha a nagynénédéknél akarsz maradni. De azért fontold meg a dolgot. Ha sikerül tisztára mosni a nevem... és ha esetleg... ha új otthonra vágysz...
— Úgy érti... hogy magához venne? Komolyan elvinne Dursleyéktól?
— Számítottam rá, hogy nemet mondasz. Megértem, hogy ragaszkodsz a nagynénédékhez. Csak szeretném, ha tudnád, hogy...
— Mit beszél?! — horkan fel Harry.
— Most ugratod, Sirius? — kacagok. — Utál nálunk lakni. A szüleim és a bátyám megkeserítik az életét — fintorgok.
— Azt hittem, hogy mivel te ott vagy neki... — szabadkozik Sirius.
— Attól még örömmel otthagyná a családomat — vonok vállat.
— Hogyne akarnám otthagyni Dursleyékat! — helyesel Harry. — Van saját háza? Mikor költözhetek át?
— Hozzám költöznél? Komolyan mondod? — torpan meg Sirius.
— Hát persze! — vágja rá Harry.
A férfi elmosolyodik.
— Azért hiányozni fogsz nyaranta — bököm oldalba az unokatestvéremet. — Fura lesz nélküled. Remélem, majd sűrűn írsz.
— Fogok... — ígéri kábán.
Hirtelen fogom magam és átölelem. Ebbe az ölelésbe próbálom belesűríteni minden érzelmemet — egyfajta búcsú ez a részemről. Tudom, hogy Sirius ajánlatával egy álma válik valóra, és nála sokkal boldogabb lesz, mint nálunk valaha is volt. Hiányozni fog a jelenléte, hisz' otthon ő volt a szövetségesem. De mivel szeretem, támogatom a döntésében, és mikor abbahagyom az ölelést, úgy érzem, lélekben is el tudom engedni.
