A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
— Nem lehet... — susogom könnyes szemmel. Draco bátorítóan megszorítja a kezem, és összehúzott szemmel fürkészi Laney Davis arcát. Az átoktörő velünk szemben ül a konyhaasztalnál. A késői óra ellenére a férjem és én mindketten élénken hallgatjuk a mondandóját. — Lehetetlent kérsz, Laney.
— Azt hittem, te is újra élve szeretnéd látni őt! — mered rám vádlón, karba tett kézzel. — Te voltál az egyik legjobb barátja... bíztam benne, hogy még mindig fontos neked az emléke.
— Az is, és megértelek, hogy még mindig fáj... én is így érzek — de Merlinre! — nézek a szemébe esdeklően. — Olyan régen történt már. Könyörgöm... ne próbálj kísértésbe vinni. Meggyászoltuk Lyonelt, és elengedtük a múltat... nem változtathatunk rajta.
— Egyáltalán, honnan tudtad meg, hogy hol keresd Di-t? — kérdezi gyanakodva Draco.
— Az unokaöcsémtől — tartja fel a magifonját a rozsdabarna hajú nő. — Kérdésemre Daeron készségesen megírta Odú-line-on, hogy hol talállak. Alison is jött volna velem, de nem tudott ma este elszabadulni a Mungóból...
— De Daernek ugye nem beszéltetek erről? — riadok meg. — Ha megtudná, egész biztos, hogy vissza akarná hozni az apját... mondd, hogy nem ültettetek bogarat a fülébe!
— Nem mondok semmit — válaszolja Laney, s hogy palástolja feszengését, beleiszik gőzölgő teájába.
Sóhajtva a homlokomra teszem a kezem.
— Nézd, ez senkivel szemben nem korrekt — közli Draco. — Ideállítasz hozzánk késő este, anélkül, hogy bármit is szóltál volna az érkezésedről, és szemrehányást teszel nekünk egy olyan dolog miatt, amire nincs ráhatásunk.
— De lehetne! — kardoskodik a nő. Olyan hevesen csapja le a csészéjét, hogy annak tartalma kis híján a hópehelymintás abroszra löttyen. — Mi másért vettem volna ki a szabadságom és jöttem volna el Egyiptomból, ha nem volnék biztos benne? Hallottam, hogy azok a sötét alakok abban a kairói kocsmában Theodore Nott nevét rebesgetik, valami időnyerővel meg Xenodermusszal kapcsolatban... nekem köszönhető, hogy kiderült: Nott nem a brit mágiaügyi minisztérium munkatársa, mint hallhatatlan, hanem halálfaló. Lopott egy időnyerőt a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályról — egy olyat, amivel éveket is vissza lehet utazni a múltba —, és a társaival titokban fejlesztéseket végeztek rajta az uruknak. Nekem köszönhető, hogy még időben sikerült elkobozni tőle, mert én értesítettem az itthoni minisztériumot a fülesről! És hogy hálálja ezt meg Harry Potter és a drágalátos miniszter asszony, Hermione Granger? Elutasítják a kérésemet!
— Persze, hogy elutasítják! — csattan fel Draco. — A múltat megváltoztatni törvényellenes — ezt te is tudod jól. Ráadásul ilyen messzire visszamenni a múltba beláthatatlan hatásokkal lenne a jövőre nézve... azt se tudjuk, hogy egyáltalán működik-e rendesen az az időnyerő! Ha jól emlékszem, azt mondtad, a halálfalók épp a végső simításokat végezték rajta, és Theodore Nott Xenodermushoz igyekezett vele, amikor Harry aurorosztagja rajtaütött...
