A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A harmadik próba reggelén Remus, Tonks, Trixie, Chloe és én a szokásos zsupszkulcsos megoldással utazunk a Roxfortba. Két felnőtt kísérőm úgy várja a harmadik próbát, mintha kisgyerekek lennének.
Előzetesen értesítést kaptunk, hogy a bajnokok családját szeretettel várják. Apámék természetesen nem fogadják el a meghívást, így én képviselem a családot.
Reggeli után érkezünk a kastélyba, ahol McGalagony fogad bennünket. A tanárnő üdvözöl mindenkit, aztán a nagyteremből nyíló kisebb helyiségbe terel bennünket.
Lyonel már ott van, a családjával együtt. Még a nővére is eljön, aki egykor hollóhátas volt itt, a Roxfortban, és akivel állítólag folyton civakodnak. Most mégis büszkének tűnik az öccsére. Sejtem, hogy a sok veszekedés ellenére azért szeretik egymást. Mi is hasonlóan vagyunk Dudley-val. Ilyen ez a testvéri szeretet...
Fleur Delacour épp az édesanyjával és a kishúgával beszélget — természetesen franciául. Amikor meglátnak, ő és Gabrielle vidáman integetnek nekem.
Krum bolgárul társalog sötét hajú szüleivel, ám amikor észreveszi Trixie-t, azonnal elé siet, és a szüleihez vezeti, hogy bemutassa nekik. A Clayton-lány kezdetben kicsit szerencsétlenül ácsorog, és a talárja ujját gyűrögeti, de aztán feltalálja magát.
Én egy darabig Remusszal és Tonksszal vagyok, de aztán Lyonel int, hogy menjek oda hozzá.
— Anya, apa, Laney, ő itt a legjobb barátom, Di — mutat be a családjának. — Sokat meséltem már róla.
— Á, igen... Mardekár utódja — fog kezet velem az édesapja. — Örülök, hogy megismerhetlek.
Mr. Davis magas, őszülő, bajuszos ember. Elegáns nadrágot és zakót visel kalappal. Pirospozsgás arca és csillogó, barna szemei barátságos természetről árulkodnak.
Az fiú édesanyja apró, törékeny külsejű, csinos nő. Megállapítom, hogy Lyonel tőle örökölte a rozsdabarna haját. Mrs. Davis két puszival köszönt.
Lyonel nővére, Laney küllemre nagyon hasonlít az öccsére — le se tagadhatnák egymást. Kimérten, határozottan szorítja meg a kezem.
— Diana Dursley vagyok. Én is nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat. Úgy hallottam, hamarosan találkozunk majd egy esküvőn is — kacsintok.
— Úgy ám! — nevetgél kedélyesen az apja. — Lyo nagy csibész — rázza meg a mutatóujját a fiú felé.
— A lehető legjobb lányt fogta ki, higgyék el — mosolygok.
— Igen, találkoztunk már Alisonnal — bólogat az édesanyja. — Az a lány egy angyal. Az én kisfiam jól választott — karol bele Lyonelbe.
— Még mindig olyan hirtelennek tűnik nekem ez az egész — csóválja a fejét a nővére.
— Ha nem tetszik, maradj vénlány! — mordul rá a fiú, mire alig bírom visszatartani a kacagást. — Apropó, esküvő — fordul felém Lyonel. — Di, Alison szeretné, ha te lennél az egyik koszorúslány. Megtennéd nekünk ezt a szívességet?
