A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész héten a Véres Báróval folytatott beszélgetésem és a Dumbledore irodájában tett látogatás jár a fejemben. Mindezek számos kérdést vetnek fel. Hol lehetnek a horcruxok? Vajon tényleg hatot készített Voldemort? Azt tudjuk, hogy megsemmisült a napló, a medál és a gyűrű, valamint sejtjük, hogy a pohár és a diadém is horcrux. De mi lehet a hatodik? Már, ha tényleg létezik.
Továbbá: mi a helyzet a kentaurokkal? Úgy vélem, talán erre kaphatok leghamarabb választ. Elhatározom, hogy a következő legendás lények gondozása óra után kikérdezem Hagridot. Azonban azt kell látnom, hogy a vadőr borzasztóan szétszórt. Ginnyvel — akivel griffendéles lévén idén összevont csoportban járunk legendás lények gondozására —, már korábban észrevettük, hogy Hagrid mostanában mintha nem a tanításra koncentrálna, de ezen az órán teljes bizonyosságot nyerünk a feltételezésünk felől. Valami baja van, ez tisztán látszik — és a gondolatfoszlányaiból is ezt veszem ki. A pontos okát azonban nem látom, mert mivel Hagrid félóriás, nehezebben boldogulok az elméjével.
Szegény legendás lények gondozása tanárunk fél óráig beszél a krupok gondozásáról, mire rájön, hogy azt már múltkor vettük, most pedig az óriáspolippal akartunk foglalkozni a tónál. Végül úgy dönt, ha már így elment az idő, ismétlésként mindenkinek ad egy futóférget, és óra végéig azzal kell foglalkozni. Azonban futóférgek helyett véletlen meztelencsigákat oszt ki, így nem sok dolgunk van — nem mintha a futóférgekkel több lenne.
— Beszélnünk kellene vele, nem gondolod? — ráncolja a homlokát Ginny, és nagy nehezen leteszi a tenyerén lévő nyálkás meztelencsigát a fűre.
— Jó. Én egyébként is beszélni akartam Hagriddal, habár, nem biztos, hogy előhozakodok vele, ha ilyen állapotban van — pislogok a vadőr felé.
— Miről akartál beszélni vele?
— A kentaurokról — adom meg a választ.
— Hogyhogy?
— A Véres Báró szerint mostanában nyugtalanok...
Beszámolok Ginnynek az egész beszélgetésről a szellemmel, meg a Dumbledore irodájában történtekről, beleértve a horcruxok témáját is. Legjobb barátnőmként Ginny természetesen beavatott, így pontosan ismeri Trelawney és Firenze jóslatát, valamint a horcrux-vadászatról is meséltem neki, ahogy Harry Ronnak és Hermionének.
Barátnőm ámulva hallgatja, mi mindent tudtam meg.
— Azta! Tehát, hiába van meg három horcrux, legalább kettőt még készített, de gyanús, hogy inkább hármat... — vonja le a következtetést. — És sejtelmetek sincs, hol lehet a pohár meg a diadém?
— Gyakorlatilag sajnos bárhol — felelem csüggedten. — Ötletem sincs, hol kereshetnénk. A poharat láttam Hóki emlékében, de a diadémról még azt se tudom, hogy néz ki.
