A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
— Obstructo! Petrificus totalus!
Hatalmasat zakózok, de szerencsére puhán landolok — a Szükség Szobájában a DS-edzés alkalmából párnázóbűbáj van a padlón.
— Finite incantatem! — harsan a fejem felett.
Végre megszűnik a bűbáj, én pedig vigyorogva feltápászkodok.
— Szép volt, Neville! Igazán ügyes vagy.
A Longbottom-fiú szerény mosolyra húzza a száját.
— Kösz.
Hihetetlen, mennyit fejlődött. A régi DS-edzéseken is beleadott apait-anyait, de mióta háború van, minden eddiginél elszántabb. Valóságos profi már párbajozásban, a mostani alkalomnál is csak egyet pislogtam, és már padlón voltam, mielőtt reagálhattam volna. Veszedelmesen ügyes, egyedül a nonverbális varázslást kell még gyakorolnia.
A többieknek is egész jól megy a tanulás, és Draco is elboldogul Ron szerepében, mint főoktató. Ginny mellette van és mindenben támogatja, így senki nem mer többé beszólogatni neki, mint ahogy Zacharias Smith a Szárnyas Vadkanban tette, és persze Neville meg én is nagyban segítjük a DS munkáját. Amikor nem gyakorlunk, mi is besegítünk a tanításban (egyébként csomó tippet adok Dracónak, hogy hogyan csinálja, mert ebben nekem korábban már volt tapasztalatom).
Ami Fawkesot illeti, időközben a Szükség Szobája lett az új lakhelye. A DS tagjai mind meglepődtek, amikor az első edzésen beléptek a terembe, és a plafon alatt Dumbledore főnixe körözött, de egy idő után hozzászoktak a dologhoz, sőt, reményt ad mindenkinek a mágikus madár jelenléte. Persze a beavatott barátaimon kívül senki sem tudja, hogy hozzám tartozik, de tény, hogy hasznos a jelenléte. Mivel a Carrow-terror miatt a Roxfortban napi szintűvé válnak a tanórákon szerzett sérülések, Fawkes sokat sír mostanság, hogy begyógyítsa a DS-tagok sebeit — persze nem mindet, mert az azért gyanús lenne, ha egy nagy csapat diáknak egyik napról a másikra eltűnne minden fájdalma. Ilyen műveletre még Madam Pomfrey se képes, bár szegény amúgy is túlterhelt mostanában. Egy ízben a folyosón sétálva fültanúja vagyok, ahogy halkan suttogva sopánkodik Bimba professzornak, hogy csak azért nem megy még nyugdíjba, mert szívén viseli a diákok épségét, és nem tudná nyugodt lelkiismerettel hátrahagyni őket ilyen körülmények között.
Tény, hogy az új rezsim egyre durvább lépésekre szánja el magát. Szorgosan dolgozik a Mugliivadék-ellenőrző Bizottság Dolores Umbridge vezetésével, százakat köröztetnek országszerte, és busás vérdíj reményében fejvadászok csapatai kutatnak azok után, akik bujkálnak. Harry és én vagyunk az „Egyes Számú Nemkívánatos Személyek", és mindkettőnknek tízezer galleont tűznek ki a fejére, de szerencsére Amerikába egyelőre nem ér el a kezük, legalábbis nem tudok róla, hogy ott kutatnának utánam — márpedig Luna rejtjelesen informál a helyzetről, amikor csak teheti.
