A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy elterjed a Justin Finch-Flechtley-t és Félig Fej Nélküli Nicket ért merénylet híre, pánikhangulat uralkodik el az iskolában. Különösen Nick sorsa izgat mindenkit, hiszen miféle lény tud elbánni olyasvalakivel, aki már amúgy is halott?
Eddig én vagyok az egyetlen, aki épségben megúszta a találkozást Mardekár titokzatos szörnyetegével — de erről persze a tanárokon, Harryéken és rajtam kívül senki nem tud.
A történtek után nem csoda, hogy szinte minden diák hazautazik a szünetre.
— Ha így megy tovább, csak mi maradunk az iskolában — mondja egy első emeleti lányvécés ülésezésünk alkalmával Ron. — Mi, Malfoy, Crak és Monstro. Vidám szünidőnk lesz, mondhatom.
— Hogy haladsz a Malfoy-üggyel, Di? — érdeklődik Hermione.
— Még mindig nem bízik bennem teljesen, de jó úton haladok.
— Remek — biccent a lány.
— Csak váljon be a főzet, és akkor nem kell tovább színlelnem — sóhajtok.
— Azért még próbálkozz — teszi a vállamra a kezét Harry.
— Eddig annyit tudok, hogy idegesíti, amit Fred és George művel veled. Nem érti, mire föl ez a nagy felhajtás, hiszen te nem lehetsz az utód.
A Weasley-ikrek tréfát űznek abból, hogy az emberek Harryt hiszik Mardekár utódjának, és ha csak lehet, a közelében lebzselnek. Olykor fennhangon harsogják, hogy engedjenek utat Mardekár utódjának, vagy tettetett ijedtséggel fokhagymafüzéreket lóbálnak az orra előtt.
— Ironikus, hogy éppen Malfoy az, aki hisz nekem — dörmögi Harry.
— Tényleg elég fancsali arcot vág, amikor az ikrek tréfálkoznak veled — ismeri el Hermione.
— Azért dühös, mert legszívesebben elbüszkélkedne vele, hogy ő az igazi utód — véli Ron. — Tudjátok, mennyire zavarja, ha valaki bármiben jobb nála. És most Harry aratja le a babérokat az ő gaztetteiért.
— De már nem sokáig — teszi hozzá büszkén Hermione. — Lassan elkészül a Százfűlé-főzet. Még pár nap, és kicsikarhatjuk belőle a vallomást.
— Hallelujah! — sóhajtok.
Belefáradtam a kettős ügynök szerepébe. A folyamatos titkolózás és megtévesztés hosszútávon kikészíti az embert. De már csak egy kis ideig kell bírnom. Ezt a pár napot fél lábbal is túlélem, nem igaz?
Addig is, azon gondolkodom, mit vegyek karácsonyra a szeretteimnek, és hogy egyáltalán, honnan szerezzem be. Rendelhetnék, de ahhoz már késő, az áru nem érkezne meg időben. Egyik délután búskomoran gubbasztok a klubhelyiség egy zöld bársonyfotelében, és a problémámon agyalok.
