V./13. fejezet | 💚Farkasvész💚

4K 277 129
                                    

Lesújtva csukom be a Reggeli Próféta aktuális számát, és eltolom magamtól az ételt

Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.

Lesújtva csukom be a Reggeli Próféta aktuális számát, és eltolom magamtól az ételt. Elment az étvágyam. Megszoktam már, hogy tavaly év vége óta folyamatosan érkeznek a rémes hírek, de az újság mostani címlapsztorija különösen kiakasztó — ráadásul két roxfortos diákot is érint.

Elsa Montgomery és Olga Montgomery mindketten hugrabugosok. Olga hetedéves, Elsa ötödéves, évfolyamtársam. Vele még közös óránk is van: rúnaismeret és számmisztika. Elsát vidám, szertelen teremtésnek ismertem meg, hatalmas energiával és életkedvvel. Végtelen kedvességével és kiváló humorával mindig feldobja a napomat, ha beszélgetünk. A nővérét, Olgát csak futólag ismerem. Ő valamivel komolyabbnak tűnik, de ugyanolyan aranyosnak és kedvesnek. Most azonban egyiküket se látom a Hugrabug asztalánál, hiába nyújtogatom a nyakam. Igazság szerint meg is értem őket.

A tanári asztal felé sandítok. A professzorok összehajolva sutyorognak, és sajnálkozva csóválják a fejüket. Bimba tanárnő nincs a helyén — bizonyára a két lánnyal beszél, akik a házába tartoznak.

A diákok körében szélsebesen terjed a hír, és délre már mindenki erről beszél: vérfarkastámadás... Szörnyű tragédia. A Montgomery-nővérek ötéves öccsét megtámadták — a szóbeszéd szerint a hírhedt farkasember, Fenrir Greyback tette. A kisfiút súlyos sérülésekkel szállították a Szent Mungóba — hiába. Elsa és Olga kistestvére, Felix Montgomery nem élte túl.

A család gyászol, és mindenki, akiben van egy cseppnyi együttérzés, osztozik fájdalmukban. Ezzel együtt bennem egyre erősebb a harag Fenrir Greyback iránt. Remus mesélt róla — őt is Greyback harapta meg kiskorában. Tudvalevő, hogy gyűlöli az embereket, ugyanakkor a vért nagyon is szereti. Életcélja, hogy terjessze a farkaskórt, a legjobban pedig a gyerekeket szereti. Néha puszta szórakozásból öl, még Voldemort biztatása se kell neki. Nem csoda hát, hogy önként és dalolva állt a Sötét Nagyokos szolgálatába.

A sírás kerülget, ha eszembe jut, milyen nehéz lehet most a Montgomery-nővéreknek és a szüleiknek. Legszívesebben darabokra átkoznám Fenrir Greybacket, hogy soha többé ne tehessen tönkre egyetlen családot sem. A pokol legmélyebb bugyraiba kívánom, minimum rács mögött, de inkább holtan, válogatott kínzásokkal megelőzve. Ha valaki, ő megérdemelné. Ritkán akarom bárki halálát úgy istenigazából, de Greyback ellen ugyanaz a tömény gyűlölet hajt, mint Féregfark esetében.

Annyira belemerülök a gondolataimba, hogy észre sem veszem, hogy a szokásos Reggeli Próféta mellett egy levelem is érkezett. Csak akkor eszmélek fel, amikor a küldeményt hozó bagoly erőteljesen belecsíp a kezembe.

— Au! — méltatlankodom. — Jól van már, jól van!

Kíváncsian pillantok a küldeményre. Csupán egy apró Szarvas Kígyó-rajz díszeleg rajta. Egyetlen ember van, aki így üzen nekem. Na, végre már, hogy megérkezett a levele! Rendszeresen beszélgetünk, mostanában azonban a szigorított rendszer miatt lassabb a posta. Mohón kihajtogatom a küldeményt.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionKde žijí příběhy. Začni objevovat