A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az egész varázsvilág felbolydul a hírre, hogy tíz halálfaló megszökött Azkabanból. Ez több problémát is felvet. Az egyik, hogy a szökevények megölték az összes többi rabot — mindenkit, aki nem volt hajlandó melléjük állni (pontosabban Voldemort ölte meg őket).
Ebből következik a másik probléma, vagyis hogy a bűnözők egy része — akik a dementorok hatása alatt valamennyire még ép eszüknél voltak — hűséget fogadott Voldemortnak, ezzel is gazdagítva a seregét. Persze joggal lehetne gondolni, hogy ez a hűség kétes, hiszen félelemből álltak mellé, de sajnos ott a másik oldal, a hála — hiszen mégiscsak Voldemort szabadította ki őket a ki tudja, mióta tartó rabságukból.
Erről persze a minisztérium mélyen hallgat. Ők csak a halálfalók szökését említik, és ezt is Sirius Blackhez kötik. A Reggeli Próféta szerint Sirius maga köré gyűjti a halálfalókat. Ez persze hazugság, de erről egyelőre csak a Főnix Rendje és a hozzátartozóik tudnak. Apropó, Rend... a látomásom történéseit természetesen velük is közöltem. Első dolgom volt még aznap este elküldeni Chloét a rendtagokhoz, a nyakában ugyanazzal az üzenettel. Dumbledore-t én magam kerestem fel. Az igazgató hálás volt az információkért, és azonnal mozgósította a Rendnek azokat a tagjait, akiket mi Chloéval nem tudtunk elérni.
Az előzőeken kívül felmerül még egy probléma. Az Azkaban most gyakorlatilag egy sivár semmi. Nincsenek rabok, és a dementorok is eltűntek. Én sajnos tudom, hová mentek — láttam. Ők is Voldemorttal tartottak. Az, hogy szélnek lettek eresztve, szintén nem valami jó hír. A mágiaügyi minisztérium természetesen ezt sem közli a varázslótársadalommal. Felteszem, megpróbálják maguk megoldani a közelgő katasztrófát. Örömmel látom, hogy ez igen nagy gondokat okoz nekik, már csak Umbridge viselkedésén keresztül is, aki különösen nyúzottnak tűnik a héten.
Viszont így, hogy a dementorok szabadon kószálhatnak az ország tulajdonképpen bármelyik területén, még sürgetőbb, hogy megtanuljuk a patrónus-bűbájt DS-edzéseken. Ezúttal teljes egészében Harry veszi át az oktató szerepét, ugyanis ez a varázslat még nekem se sikerül mindig. Eddig életem során kétszer idéztem patrónust, első alkalommal pedig még csak nem is önszántamból — a kígyószarv-maggal rendelkező pálcám önállósította magát, és párszaszó varázsigét lőtt ki. Most viszont végre én is rendesen megtanulhatom a varázslatot.
Harry ezerszer elmondja, hogy a bűbáj nagyon nehéz, és teljesen más nappali fényben megidézni, mint egy dementor közelében. Zacharias Smith végül megelégeli.
— Pofa be! Mikor csinálhatjuk végre?
A Weasley-fiúk dühösen néznek rá, de én kivételesen együtt nevetek a hugrabugossal.
— Zachariasnak igaza van. Kezdjük már végre! Hiszen gyakorlat...
— ...teszi a mestert! — vágják rá kórusban az ikrek. — Tudjuk! Te is igazán abbahagyhatnád a bölcselkedést.
