III./3. fejezet | 🏆Dumbledore variál🏆

4.8K 298 300
                                    

—      Mi az a Sötét Jegy? — értetlenkedek

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

— Mi az a Sötét Jegy? — értetlenkedek.

— A Sötét Nagyúr jelképe — adja meg a választ Draco.

— Voldemort jelképe? Mi a frász? Mióta van neki jelképe?

— Régóta — feleli. — A halálfalók alkarján is ott van. Ez jelzi, hogy kik is ők. De az égen már tizenhárom éve nem látta senki.

— Ki küldhette fel?

— Régen a Sötét Nagyúr csatlósainak volt szokása az égre varázsolni, miután...

— ...öltek — fejezem be a mondatát sápadtan.

— Pontosan — feleli sötéten.

Görcsbe rándul a gyomrom. Mi van, ha valaki meghalt? Vagy talán...

— Ugye nem... ugye nem Voldemort tért vissza?

— Szerintem arról tudnánk — jegyzi meg óvatosan.

— Mégis honnan?

A fiú rám mutat.

— Áh, értem... a képességem — bólintok lassan. — Igazából még mindig nem ismertem ki teljesen. Biztosra kell mennünk. Keressük meg a többieket!

— Potteréket? Kizárt! — fintorodik el.

— Ne már! Segítened kell! — nyaggatom.

— Nem fogok éjszaka, egy sötét erdőben Potterék után rohangálni! Mellesleg, azt sem tudjuk, merre keressük őket! Visszamegyünk a táborba — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. — A felnőttek mellett biztonságban leszünk.

— Arról ne is álmodj! Megkeresem az unokatestvéremet — makacsolom meg magam, és a fák közé indulok, ám Draco megragadja a csuklómat és visszaránt.

— Nem vitatkozom — közli szilárdan, és az ellenkező irányba ráncigál.

— Eressz el! — sziszegem. — Nem érted? Harrynek szüksége lehet a segítségemre!

— Potter, mindig csak Potter! — bosszankodik. — Mi lenne, ha egyszer a saját biztonságoddal is törődnél?

— Érdekes, Piton is ezt mondta — hökkenek meg.

— Igaza volt. Gyere már! Ha végig kell cibáljalak az erdőn, csak nagyon sokára érünk ki!

— Jól van, megyek — morgok, és a továbbiakban ellenszegülés nélkül követem a fiút.

Mivel nem volt látomásom Harryékről, remélem, hogy jól vannak. Amikor Dracóval kiérünk az erdőből, egy lepusztult tábor képe tárul elénk. A halálfalók már eltűntek, ám egy csomó sátor darabokban áll és füstölög. A minisztérium dolgozói igyekeznek rendet teremteni, de a pánikhangulattal még ők se tudnak mit kezdeni. Hirtelen valaki a nyakamba veti magát.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now