— Mi az a Sötét Jegy? — értetlenkedek.
— A Sötét Nagyúr jelképe — adja meg a választ Draco.
— Voldemort jelképe? Mi a frász? Mióta van neki jelképe?
— Régóta — feleli. — A halálfalók alkarján is ott van. Ez jelzi, hogy kik is ők. De az égen már tizenhárom éve nem látta senki.
— Ki küldhette fel?
— Régen a Sötét Nagyúr csatlósainak volt szokása az égre varázsolni, miután...
— ...öltek — fejezem be a mondatát sápadtan.
— Pontosan — feleli sötéten.
Görcsbe rándul a gyomrom. Mi van, ha valaki meghalt? Vagy talán...
— Ugye nem... ugye nem Voldemort tért vissza?
— Szerintem arról tudnánk — jegyzi meg óvatosan.
— Mégis honnan?
A fiú rám mutat.
— Áh, értem... a képességem — bólintok lassan. — Igazából még mindig nem ismertem ki teljesen. Biztosra kell mennünk. Keressük meg a többieket!
— Potteréket? Kizárt! — fintorodik el.
— Ne már! Segítened kell! — nyaggatom.
— Nem fogok éjszaka, egy sötét erdőben Potterék után rohangálni! Mellesleg, azt sem tudjuk, merre keressük őket! Visszamegyünk a táborba — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. — A felnőttek mellett biztonságban leszünk.
— Arról ne is álmodj! Megkeresem az unokatestvéremet — makacsolom meg magam, és a fák közé indulok, ám Draco megragadja a csuklómat és visszaránt.
— Nem vitatkozom — közli szilárdan, és az ellenkező irányba ráncigál.
— Eressz el! — sziszegem. — Nem érted? Harrynek szüksége lehet a segítségemre!
— Potter, mindig csak Potter! — bosszankodik. — Mi lenne, ha egyszer a saját biztonságoddal is törődnél?
— Érdekes, Piton is ezt mondta — hökkenek meg.
— Igaza volt. Gyere már! Ha végig kell cibáljalak az erdőn, csak nagyon sokára érünk ki!
— Jól van, megyek — morgok, és a továbbiakban ellenszegülés nélkül követem a fiút.
Mivel nem volt látomásom Harryékről, remélem, hogy jól vannak. Amikor Dracóval kiérünk az erdőből, egy lepusztult tábor képe tárul elénk. A halálfalók már eltűntek, ám egy csomó sátor darabokban áll és füstölög. A minisztérium dolgozói igyekeznek rendet teremteni, de a pánikhangulattal még ők se tudnak mit kezdeni. Hirtelen valaki a nyakamba veti magát.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...