A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
— Merlin szent szakállára, úgy nézel ki, mint egy élőhalott!
— Az is vagyok, Mad... — mormogom.
— Hol voltál tegnap este? A buli után azt mondtad, megnézed, hogy van Blaise, aztán jössz aludni.
— Jöttem is — ásítok.
— De mikor? Ellie, Kirst és Beth hamar bealudtak, de én még vagy egy órát vártam rád, míg végül felettem is győzött az álmosság. Aggódtam miattad. Nos?
— Szerintem álmodtad, hogy olyan sokat vártál rám, Mad — dünnyögöm laposakat pislogva. — Nem sokkal utánad mentem fel a hálókörletbe, és akkorra már mind a négyen aludtatok.
— Hát, jó, te tudod... — néz rám gyanakodva. Süt róla, hogy nem hisz nekem. Van is rá oka.
Egész nap olyan vagyok, mint egy mosott rongy — szörnyű. Amikor látom Dracót Blaise-zel a folyosókon, feltűnik, hogy nekik is hasonló az állapotuk. Az előbbinek azért, mert velem lófrált, az utóbbinak pedig azért, mert eszméletlenül másnapos.
Én magam szinte minden órán elalszom, ami nem a legelőnyösebb, főleg gyógynövénytanon. Voltaképpen Luna menti meg az életemet azzal, hogy nem borulok bele egy különösen éles fogakkal rendelkező, agresszív mérges muskátliba.
Bájitaltanon felrobbantom az üstöm, mert rossz sorrendben öntöm össze az anyagokat, amit Lumpsluck csalódott sopánkodással és plusz házi feladat adásával jutalmaz. Átváltoztatástanon az első padban alszom el McGalagony orra előtt, és arra riadok fel, hogy egy mini-tűzijáték durrog az arcom mellett. A pulzusom azonnal az ezerszeresére ugrik, és ijedtemben felpattanok a helyemről. Szaporán veszem a levegőt, és riadtan kapkodom a tekintetem a teremben.
— M-mi... mi ez? H-hol vagyok?
Az osztály harsányan nevet rajtam. Elpirulok a szégyentől.
— Hogy maga hol jár, Dursley kisasszony, arról sejtelmem sincsen — teszi csípőre a kezét McGalagony —, de ez itt átváltoztatástan-óra, és elvárom, hogy a diákjaim ennek megfelelő magatartással viselkedjenek. Nem tűröm, ha bárki figyelme elkalandozik, azt pedig még kevésbé, ha elalszik. Érthető voltam, Miss Dursley? — fürkész szigorúan.
— Igen, tanárnő — hajtom le a fejem.
— Bocs, Di — súgja oda nekem a padtársam, Gedeon Taffet. — Próbáltalak ébresztgetni, de nem keltél fel.
— Semmi baj, Ged... — motyogom.
— Tíz pont a Mardekártól, maga pedig büntetőmunkát kap — folytatja a fejmosást McGalagony. — Óra után megbeszéljük a részleteket. Addig is, próbáljon ébren maradni — persze, csak ha nem untatom.
Vet még rám egy lesújtó pillantást négyszögletű okulárja mögül, és a tábla felé fordul, hogy elmagyarázza az ugróegerek kancsóvá változtatásának helyes módját.
