Az idő előrehaladtával fény derül a büntetőmunkánk mibenlétére.
— Hihetetlen, hogy ennyivel megúsztuk — suttogja Neville, miközben átvágunk a sötét parkon, és a Tiltott Rengeteg felé sétálunk. — Ez nem vall Pitonra.
Ginny bőszen bólogat.
— Hagridhoz küldeni minket büntetőmunkára? Neki segíteni olyan, mintha pizsamapartira mennénk.
— Ne ítéljünk elhamarkodottan. Még nem tudjuk, mi lesz a feladatunk — mondja bizonytalanul Draco.
— Egyetértek — bólogatok. — Veszélyes most az erdő, még a szokásosnál is jobban. Ki tudja, ezúttal mit tartogat számunkra...
— Csönd! — rivall ránk a minket kísérő Frics. — Nincs fecsegés, büntetőmunkán vagytok! Habár, nem tudom megérteni az igazgató úr észjárását. Láncra kellett volna verni benneteket, és megkorbácsolni, amíg kiordítjátok a lelketeket is...
Ginny halkan horkant.
— Milyen kedves.
— Csak a szokásos jókívánságok... — dünnyögi Draco. — Nosztalgikus érzésem van, elsőben ugyanígy mentünk Harryékkel a rengetegbe. Emlékszel, Neville?
A Longbottom-fiú bólogat.
— Reméljük, ezúttal nem támad ránk egy unikornisokat mészároló, vérszopó lény.
— AZT MONDTAM, BEFOGNI! — harsan Frics hangja. Az erdő szélén lévő fákról ijedten felreppennek a madarak.
Csöndben tesszük meg az utolsó pár métert a vadőrlakig — jobb a békesség. Hagrid már nyílpuskával felszerelkezve, Agyarral az oldalán vár minket. Amikor meglátja a társaságunkat, felderül az arca.
— Szervusztok! Vagyis... — korrigál, amikor Frics még a szokásosnál is mogorvábban néz rá. — Köszönöm, Argus, hogy elhozta őket. Innentől magunk is boldogulunk.
Agyar vicsorít és morog Mrs. Norrisra, mire a macska dühödten fújtat.
— Aztán ne kíméld őket, Hagrid! — morogja Frics. — Büntetőmunka, emlékszel...
— Persze, persze... — dörmögi a vadőr, miközben a gondnok lámpásával együtt visszafordul a kastély felé. — Ritka utálatos alak... a tóba kéne hajítani őt is, meg a nyavalyás macskáját is — vakargatja meg Agyar fülét, amikor Frics és Mrs. Norris hallótávolságon kívülre érnek.
— Egyetértünk! — harsogjuk kórusban.
— Csss, Merlin szerelmére, ne kiabáljatok már! — int minket csöndre a legendás lények gondozása tanár. — No, gyertek, van egy kis dolgunk az erdőben.
— Mi lesz a feladatunk, Hagrid? — szegődik a nyomába Neville, miközben elindulunk az ösvényen.
— Nos... a helyzet úgy áll, hogy mostanában felborult az egyensúly a rengetegben. Bizony, nem olyanok már a dolgok itt, mint régen...
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...