VI./10. fejezet | 🗡️A tél szele🗡️

2.8K 192 87
                                    

Az idő előrehaladtával fény derül a büntetőmunkánk mibenlétére

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Az idő előrehaladtával fény derül a büntetőmunkánk mibenlétére.

— Hihetetlen, hogy ennyivel megúsztuk — suttogja Neville, miközben átvágunk a sötét parkon, és a Tiltott Rengeteg felé sétálunk. — Ez nem vall Pitonra.

Ginny bőszen bólogat.

— Hagridhoz küldeni minket büntetőmunkára? Neki segíteni olyan, mintha pizsamapartira mennénk.

— Ne ítéljünk elhamarkodottan. Még nem tudjuk, mi lesz a feladatunk — mondja bizonytalanul Draco.

— Egyetértek — bólogatok. — Veszélyes most az erdő, még a szokásosnál is jobban. Ki tudja, ezúttal mit tartogat számunkra...

— Csönd! — rivall ránk a minket kísérő Frics. — Nincs fecsegés, büntetőmunkán vagytok! Habár, nem tudom megérteni az igazgató úr észjárását. Láncra kellett volna verni benneteket, és megkorbácsolni, amíg kiordítjátok a lelketeket is...

Ginny halkan horkant.

— Milyen kedves.

— Csak a szokásos jókívánságok... — dünnyögi Draco. — Nosztalgikus érzésem van, elsőben ugyanígy mentünk Harryékkel a rengetegbe. Emlékszel, Neville?

A Longbottom-fiú bólogat.

— Reméljük, ezúttal nem támad ránk egy unikornisokat mészároló, vérszopó lény.

— AZT MONDTAM, BEFOGNI! — harsan Frics hangja. Az erdő szélén lévő fákról ijedten felreppennek a madarak.

Csöndben tesszük meg az utolsó pár métert a vadőrlakig — jobb a békesség. Hagrid már nyílpuskával felszerelkezve, Agyarral az oldalán vár minket. Amikor meglátja a társaságunkat, felderül az arca.

— Szervusztok! Vagyis... — korrigál, amikor Frics még a szokásosnál is mogorvábban néz rá. — Köszönöm, Argus, hogy elhozta őket. Innentől magunk is boldogulunk.

Agyar vicsorít és morog Mrs. Norrisra, mire a macska dühödten fújtat.

— Aztán ne kíméld őket, Hagrid! — morogja Frics. — Büntetőmunka, emlékszel...

— Persze, persze... — dörmögi a vadőr, miközben a gondnok lámpásával együtt visszafordul a kastély felé. — Ritka utálatos alak... a tóba kéne hajítani őt is, meg a nyavalyás macskáját is — vakargatja meg Agyar fülét, amikor Frics és Mrs. Norris hallótávolságon kívülre érnek.

— Egyetértünk! — harsogjuk kórusban.

— Csss, Merlin szerelmére, ne kiabáljatok már! — int minket csöndre a legendás lények gondozása tanár. — No, gyertek, van egy kis dolgunk az erdőben.

— Mi lesz a feladatunk, Hagrid? — szegődik a nyomába Neville, miközben elindulunk az ösvényen.

— Nos... a helyzet úgy áll, hogy mostanában felborult az egyensúly a rengetegben. Bizony, nem olyanok már a dolgok itt, mint régen...

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now