A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Izgatottan fészkelődök a székemen. Hihetetlen érzés, hogy a tanári asztaltól nézhetek végig a Roxfort nagytermén.
Kollégáim többsége csendben várja a helyén, hogy megérkezzenek az első diákok. Az igazgatói széken ülő McGalagony a maga előtt összekulcsolt ujjaira mered — gondolom, az ünnepi beszédén agyal. A jobbján lévő, párnákkal magasított szék egyelőre üresen tátong, hiszen Flitwick professzor jelenleg fontos feladatot lát el, akárcsak Hagrid — mindenki más azonban már elfoglalta a kijelölt helyét, az előre kikészített névtáblák alapján. Úgy esik, hogy én éppen ütközőzónába kerülök, ugyanis az igazgatói széktől kettővel balra elhelyezkedő ülést kapom, Piton és Birdwhister között. Az ausztrál nő mellett foglal helyet a keresztfiam, Daeron, őmellette pedig Adam Graham, Madam Hooch és Frics.
Neville az igazgatónő másik oldalán kap helyet, és Flitwick meg Hagrid lennének a szomszédai, így egyelőre magányosan üldögél, a legendás lények gondozása tanár üres helye melletti széken viszont már ott van Trelawney. A jósnő újra a régi önmaga, és roppant elégedettnek tűnik — nem csoda, hiszen a roxforti csata után Firenzét végérvényesen is visszafogadta a csordája, így újra a Tiltott Rengetegben él, már nem tanít az iskolában. Trelawney mellett Sinistra, Vector és Babbling foglalnak helyet, akik vidáman sutyorognak valamiről, a sort pedig Binns zárja, aki szokás szerint savanyú képet vág — elvégre, minek is örüljön egy kísértet?
Amikor belépnek a terembe az első felsőbb évesek, mindenki felkapja a fejét. Barátságosan mosolygok minden tanulóra — a legszélesebben azokra, akiket magam is ismerek, és különösen kedvesek a szívemnek.
A negyedéves Dominique Weasley, Bill és Fleur kisebbik lánya az unokahúgommal, Daisy Dursley-vel karöltve érkezik, ám idebent búcsút kell inteniük egymásnak. Amíg Dominique laza léptekkel a Griffendél asztalához sétál, Daisy a Mardekár felé indul. Megmosolygom a kettősüket — kicsit a hajdani Ginnyre és önmagamra emlékeztetnek. Persze, manapság már szerencsére koránt sincsenek úgy kiéleződve a házak közti ellentétek, mint régen, a mi időnkben. Örülök, hogy végre rendeződtek a dolgok, és egyre több a házak közti barátság. Valami ilyesmire gondolhattak az alapítók, amikor létrehozták a Roxfort intézményét: összetartás.
Daisy megérzi, hogy figyelem, és miközben leül a háztársai közé, engem keres a tanári asztalnál. Amikor összeakad a tekintetünk, egymásra mosolygunk.
A másodéves Ethan Dursley arca szintúgy felderül, amikor meglát. Nővére mellett foglal helyet a Mardekár asztalánál, és megbökdösi a mellette ülő osztálytársát, Roxanne Weasley-t, aki szokás szerint a saját kis világába merül, és nem vesz észre. George és Beth lánya először idegesen ráförmed a Dursley-fiúra, amikor azonban megérti, hogy csak rám akarta felhívni a figyelmét, barátságosan int nekem. Fejcsóválva visszaintegetek, miközben rázkódik a vállam az elfojtott nevetéstől. Tipikus Roxanne...
A harmadéves trió, Fred Weasley, James Potter és Molly Weasley az utolsók között érkeznek. Meg se lepődök rajtuk — a hírek szerint jelenleg ők a Roxfort hivatásos csínytevői. George és Beth fiától, az ifjabbik Fredtől ez nem csoda, ahogyan Harry meg Ginny legidősebb gyermekétől, James Pottertől sem — a fiú szakasztott nagyapja, és az sem véletlen, hogy Sirius a középső neve... na, de ki gondolta volna, hogy épp a világéletében szabálykövető Percy Weasley nagylánya, Molly lesz a fiúk társa a rendbontásban?
