A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Innentől kezdve mindenki a rejtélyes fiú roxfortbeli felbukkanására koncentrál — bár azért, tegyük hozzá, a Szarvas Kígyó-ügy se piskóta. Miközben feltámogatom a gyengélkedőre hetedéves lányomat, mindketten némaságba burkolózunk. Még emésztgetnünk kell a tényeket.
— Úristen, Delphi, mi történt? — kérdezi aggódva Daeron, amikor megjelenünk.
— Kutya bajom, Daer — veti oda az ezüst-kék hajú.
— Ő a Szarvas Kígyó — közlöm sápadtan.
A keresztfiam elejti a kezében tartott bájitalos üvegcsét, amit épp Jameshez és Fredhez akart vinni. A fiola nagy csörömpöléssel ér földet.
— Micsoda!?
— Nem nézted ki belőlem — állapítja meg vádlón Delphi.
— Kiszállnál a fejemből? — förmed rá a gyógyítófiú. — Nézd, nem arról van szó... bocsáss meg — mentegetőzik. — Csak meglepett... de biztos csodálatosan megállod majd a helyed.
A mardekáros lány mordul egyet, és leveti magát a legközelebbi ágyra. Szemlátomást nincs elragadtatva a helyzettől.
— Delphi... — lépek hozzá félszegen.
— Hagyj most, anya!
— Nem gondolod, hogy meg kellene beszélnünk...?
— Nincs kedvem most lelkizni — közli, és a másik oldalára fordul.
— Hát, jó... — sóhajtok. — Azért itt maradok veled.
— Nem kell.
Daeron zavartan lehajol a földre, és feltakarítja a szilánkokat meg a kiömlött bájitalt.
— A francba, ebből nincs nálam több készleten... üzennem kell Piton professzornak — mormolja, és nekilát, hogy megírjon egy Odú-line üzenetet a bájitaltantanárnak. Miután végez, a zsebébe süllyeszti magifonját, és az ájult James meg Fred mellé lép, hogy addig is ellássa őket, amennyire tudja.
— Tényleg nem kell itt maradnod, anya — bizonygatja Delphi. — Nem lesz semmi bajom. Csak még... fel kell dolgoznom.
— Daeronnak igaza van — egész biztos, hogy csodálatos Szarvas Kígyó leszel — bizonygatom.
— Csapnivaló Szarvas Kígyó leszek — fúrja a párnájába a fejét.
— Te sírsz? — hökkenek meg. Tőle szokatlan módon, az ezüst-kék hajú lánynál ma már másodjára törik el a mécses. — Jaj, Delphi... — lépek az ágyához, és megsimítom a hátát. A tizenhét éves lány rázkódik a fojtott zokogástól. — Azért ez nem olyan borzalmas, mint gondolnád...
— A nyomodba se érhetek Szarvas Kígyóként! — hüppögi. — Én nem akartam ezt a nyomást... Miért kellett annak a hülye hüllőnek engem választania?
