V./19. fejezet | 💚Piton, a nap hőse?💚

4.2K 287 262
                                    

A Roxfortban bombaként robban a hír, hogy Draco Malfoy és Diana Dursley egy párt alkotnak

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A Roxfortban bombaként robban a hír, hogy Draco Malfoy és Diana Dursley egy párt alkotnak. Harry és Ginny kihasználják a helyzetet, és megesketnek minket, hogy egyelőre senkinek nem beszélünk róluk, így ők élvezhetik még egy darabig a békés párkapcsolati élet előnyeit. Most végképp nem tűnnek fel senkinek, hisz' Draco és én vagyunk a fő téma — ennek hátulütője viszont, hogy azóta se tudok nyugodtan leülni Harryvel és megbeszélni az egészet, pedig nagyon szeretném.

Kastély-szerte mindenki a Malfoy-Dursley kapcsolatról beszél — lépten-nyomon még a kísértetek és a festmények is a témáról csacsognak.

— Nem értem, minek ez a felhajtás — fújtatok, amikor egyik reggelinél lehuppanok Draco mellé. Legalább száz szem szegeződik ránk, lesve, hogyan viszonyulunk egymáshoz. — Ennyire híresek lennénk?

— Úgy tűnik — von vállat a fiú, és egy puszit nyom a homlokomra, izgatott sustorgást váltva ki ezzel a nézőközönségből.

— Most már aztán tényleg elég! — csapom az asztalhoz a villámat. — Még reggelizni se hagyják nyugodtan az embert! Kezdem úgy érzni magam, mint egy valóságshow főszereplője — panaszkodok.

— Mi az a valóságshow? — néz rám érdeklődve Draco.

— Mugli tévéműsor — legyintek. — Az a lényege, hogy néhány ostoba ember önként vállalja, hogy kamerázzák az életét, a balhéjait, a drámáit meg miegymást. Persze általában ez csak látszat, az egész meg van rendezve előre... de mégis, egy csomó ember bámulja a tévé képernyőjén. Kicsit olyan, mint egy élő szappanopera.

— Hmm, mondasz valamit... — gondolkozik a fiú. — A mi életünk esetében annyi a különbség, hogy nincs megrendezve, a nézőink leplezetlenül figyelnek minket a környezetünkből, és nem kameráz minket senki.

— Erre ne vegyél mérget... — morgom sötéten.

Ebben a pillanatban Colin Creevey pattan mellénk.

— Szia, Di! Hello, Draco! — üdvözöl minket kicsattanó örömmel. — Engedjétek meg, hogy gratuláljak. Látod, Di? Én megmondtam előre — vigyorog büszkén.

— Köszönjük, Colin — mosolygok kényszeredetten. Draco csak biccent.

— Esetleg készíthetek rólatok egy fényképet? A barátnőiddel, Luna Lovegooddal és Eleanor Adlarddal hamarosan kérvényezzük Dumbledore professzortól, hogy indíthassunk egy iskolaújságot a Roxfortban. Benne lehetnétek az első számban, hisz' most ti vagytok a fő szenzáció! Mit szóltok? Ha készíthetnék rólatok egy fotót, és esetleg adnátok egy interjút Lunának vagy Ellie-nek, hatalmas sikeretek lenne!

Igyekszem megregulázni az arcizmaimat, és udvariasan, ámde határozottan felelni a fiúnak.

— Kösz, Colin, de tudod, így is elég nagy körülöttünk a felhajtás, nem szeretnénk még nagyobb rivaldafényt. Ugye megérted? Azon vagyunk, hogy csöndes, normális életet éljünk...

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now