IV./3. fejezet | 🔮Az emlékek súlya🔮

4.4K 269 261
                                    

—      Késtél — közli Piton

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

— Késtél — közli Piton.

— Elnézést — mormolom.

— Készen állsz?

Megrántom a vállam.

— A Sötét Nagyokost nem fogja érdekelni, hogy készen állok-e vagy sem.

— Helyes — vigyorodik el Piton. — Nos, lássuk, mire emlékszel.

Kiderül, hogy használt az önálló gyakorlás, ugyanis egyből sikerül megvédenem az elmémet. Olyannyira, hogy megint visszatámadok, és Piton emlékeiben találom magam.

A fiatal énje ezúttal a King's Crosson áll, az iskolai ládájával a kezében. Nem messze tőle a korábban látott két lány veszekszik.

— ...annyira sajnálom, Tuney, hidd el! — bizonygatja a vörös hajú. — Figyelj... Majd ha ott leszek — ne, ne, figyelj! Majd ha most ott leszek, talán tudok beszélni Dumbledore professzorral, és meg tudom győzni őt!

— De én... nem... akarok... oda járni! — sziszegi az idősebb lány. — Azt hiszed, el akarok utazni abba a hülye kastélyba, hogy belőlem is ilyen... ilyen... — pillant végig a varázslók sokaságán. — Én sose leszek ilyen... gyogyós!

— Én nem vagyok gyogyós! Hogy mondhatsz ilyet? — kérdezi a másik könnyek között.

A nővére vérszemet kap.

— A gyogyósok külön iskolájába fogtok járni. Te meg az a Piton... tiszta bolondok vagytok mind a ketten! Még jó is, hogy elvisznek titeket a normális emberek közül. Legalább megvédenek minket tőletek.

— Érdekes, akkor nem nevezted a gyogyósok iskolájának, amikor levélben könyörögtél az igazgatónak, hogy vegyen fel téged is!

— Nem is könyörögtem!

— Olvastam a válaszát. Nagyon kedvesen írt.

— Hogy merted... — hápogja az idősebb lány. — A levelemet... Hogy lehettél ilyen... — rázza meg a fejét, majd Pitonra siklik a tekintete. — A barátod találta meg! Kutattatok a szobámban azzal a Pitonnal!

— Nem... nem kutattunk... — pirul el a vörös hajú. — Perselus látta a borítékot, és nagyon csodálkozott, hogy egy mugli levelezik a Roxforttal. Ennyi! Azt mondta, biztos beépített varázslók vannak a mugli postánál, és azok továbbítják a...

— Úgy látszik, a varázslók mindenbe beleütik az orrukat! — sziszegi a nővére. — Gyogyós! — szúr oda a húgának, azzal a szüleihez sétál, akik látszólag remekül érzik magukat ebben a furcsa világban.

A következő emlék a Roxfort nagytermében játszódik. A gólyák épp beosztásra várnak.

— Evans, Lily! — harsogja McGalagony.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now