— Késtél — közli Piton.
— Elnézést — mormolom.
— Készen állsz?
Megrántom a vállam.
— A Sötét Nagyokost nem fogja érdekelni, hogy készen állok-e vagy sem.
— Helyes — vigyorodik el Piton. — Nos, lássuk, mire emlékszel.
Kiderül, hogy használt az önálló gyakorlás, ugyanis egyből sikerül megvédenem az elmémet. Olyannyira, hogy megint visszatámadok, és Piton emlékeiben találom magam.
A fiatal énje ezúttal a King's Crosson áll, az iskolai ládájával a kezében. Nem messze tőle a korábban látott két lány veszekszik.
— ...annyira sajnálom, Tuney, hidd el! — bizonygatja a vörös hajú. — Figyelj... Majd ha ott leszek — ne, ne, figyelj! Majd ha most ott leszek, talán tudok beszélni Dumbledore professzorral, és meg tudom győzni őt!
— De én... nem... akarok... oda járni! — sziszegi az idősebb lány. — Azt hiszed, el akarok utazni abba a hülye kastélyba, hogy belőlem is ilyen... ilyen... — pillant végig a varázslók sokaságán. — Én sose leszek ilyen... gyogyós!
— Én nem vagyok gyogyós! Hogy mondhatsz ilyet? — kérdezi a másik könnyek között.
A nővére vérszemet kap.
— A gyogyósok külön iskolájába fogtok járni. Te meg az a Piton... tiszta bolondok vagytok mind a ketten! Még jó is, hogy elvisznek titeket a normális emberek közül. Legalább megvédenek minket tőletek.
— Érdekes, akkor nem nevezted a gyogyósok iskolájának, amikor levélben könyörögtél az igazgatónak, hogy vegyen fel téged is!
— Nem is könyörögtem!
— Olvastam a válaszát. Nagyon kedvesen írt.
— Hogy merted... — hápogja az idősebb lány. — A levelemet... Hogy lehettél ilyen... — rázza meg a fejét, majd Pitonra siklik a tekintete. — A barátod találta meg! Kutattatok a szobámban azzal a Pitonnal!
— Nem... nem kutattunk... — pirul el a vörös hajú. — Perselus látta a borítékot, és nagyon csodálkozott, hogy egy mugli levelezik a Roxforttal. Ennyi! Azt mondta, biztos beépített varázslók vannak a mugli postánál, és azok továbbítják a...
— Úgy látszik, a varázslók mindenbe beleütik az orrukat! — sziszegi a nővére. — Gyogyós! — szúr oda a húgának, azzal a szüleihez sétál, akik látszólag remekül érzik magukat ebben a furcsa világban.
A következő emlék a Roxfort nagytermében játszódik. A gólyák épp beosztásra várnak.
— Evans, Lily! — harsogja McGalagony.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...