V./16. fejezet | 💚(Nem annyira) titkos randevúk💚

5.8K 297 177
                                    

Nevetésünket egyszer csak ismerős hang szakítja félbe

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Nevetésünket egyszer csak ismerős hang szakítja félbe.

— Ki az? Ki van ott?

— Basszus, ez Trelawney! — sziszegem Dracónak. — Hogy kerül ide?

— Kérdezz két könnyebbet! — suttogja idegesen.

A jósnő szerencsére nem lát minket a kacathalmoktól, így közelebb osonunk a bejárathoz, és kikukucskálunk egy résen. Trelawney ide-oda tekintget lencséi és kendői alól, látszólag nem érti, hogy lehetséges, hogy más is használja a helyiséget, nem csak ő.

— Ki jár itt? — kérdezi újfent. Baljós jelnek tekintheti a csöndet, mert hangja megremeg a félelemtől. Zavartan szorítja magához a nála lévő üres sherrysüvegeket, és fél kézzel egyensúlyozva megpróbálja előbányászni a talárja alól a varázspálcáját. — Bárki is az, lépjen elő!

— Mit csináljunk? — nézek kétségbeesetten Dracóra. — Nincs itt Chloe, és a házimanókat is aludni küldtem, te pedig nem tudsz hoppanálni a Roxforton belül. Egy tanárt nem bánthatunk, de ha lebukunk, büntetőmunkát kapunk — pörgetem végig a lehetőségeinket.

— Tudom — sóhajt. — Várj csak... — kotorászik a zsebében. — Ez az! — mosolyodik el elégedetten, amikor rátapint a keresett tárgyra. Diadalmasan felmutatja a dobozkát.

— Mi ez? — ráncolom a homlokomat.

— Ejnye, ejnye, üzletasszony, hát fel sem ismered a saját terméketeket? Pedig te adtad el nekem.

— Ó! — csapok a homlokomra. — Perui instant sötétségpor!

Hát persze! Amikor nyáron a Weasley Varázsvicc Vállalat Abszol úti boltjában jártak az édesanyjával, ezt vették tőlem.

— Mindig magamnál hordom, a biztonság kedvéért — mondja. — Szorult helyzetekre tartogattam. Azt hiszem, itt az idő, hogy kipróbáljuk.

Aprót biccentek.

— Egy csipetnyi elég lesz. Láttam, amikor Fred és George tesztelte, tökéletesen működött.

— Jól van — fordul előre a fiú.

Óvatosan odébb araszol a kacattornyok mentén — én szorosan követem — és kikukucskál a pereménél. Oldalra nyújtja a kezét, és egy jól irányzott mozdulattal a jóslástantanár felé hajítja a dobozból kicsípett port.

A perui instant sötétségpor gyönyörűen végzi a munkáját, ahogy azt egy Weasley-terméktől illik. Pillanatok alatt beborítja a környezetét, és mindent ellep az áthatolhatatlan sötétség. Trelawney sikoltása és a sherrysüvegek koppanása hallatszik.

Draco megragadja a kezemet és magával húz. A sötétség terjedése miatt már semmit sem látok.

— Merre van a kijárat? — kérdezem fojtott hangon.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionDonde viven las historias. Descúbrelo ahora