A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tele élményekkel térünk haza Írországból. Mielőtt hazajövünk, búcsút veszek Madtől, Ellie-től meg Lunától, és biztosítom őket arról, hogy a harmadik próbán találkozunk.
Trixie már nagyon várja az érkezésünket. Rendkívül örül a csokinak meg a karkötőnek, amit vettünk neki — na, meg persze annak, hogy végre visszakapja a barátait.
— Rettentő unalmas volt nélkületek — panaszolja. — Még az edzések se voltak ugyanolyanok. Csak Todd, Hector meg én maradtunk. Szívás volt ilyen kevesen edzeni. Toddot egyáltalán nem érdekelte, hogy ennyien vagyunk, másfél óráig röptetett bennünket. Azt hittem, kiköpöm a tüdőmet. Hector a végén annyira kimerült, hogy amikor leszálltunk, az utolsó két méteren lecsúszott a seprűjéről, és elterült a sárban.
— Szegénykém — sajnálkozik Emily. — Legalább puhára esett.
Trixie egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, Todd minden eddiginél keményebb edzéseket tart — a visszatértünk után mi is megtapasztaljuk. Az idény utolsó mérkőzése a Szarvas Kígyó-Puckwudgie meccs. Itt dől el, hogy ki nyeri meg a kviddicskupát. Todd rendületlenül hajt bennünket az edzéseken, tekintet nélkül az időjárásra vagy bármi másra. Azt mondja, fel kell készülnünk minden helyzetre. Szerencsére így, hogy a terelőink kibékültek (sőt, legjobb barátnők lettek), a csapatban teljes az összhang. A meccs előtti utolsó edzésen a csapatkapitány így szól hozzánk:
— Figyeljetek... A Szarvas Kígyónak még soha nem volt ilyen ígéretes csapata. Csak annyit kérek tőletek, hogy tegyétek a dolgotokat, ugyanúgy, mint eddig. Ha úgy szerepeltek, mind az edzéseken, nem lehet gond. Most pedig nyomás mindenki aludni!
Másnap alig tudok valamit reggelizni, olyan izgatott vagyok a meccs miatt. Az öltözőben magamra öltöm a kviddicstaláromat, kezembe veszem a Nimbusz Kétezerkettesemet, és a társaim nyomában a pályára sétálok.
Utóbb kiderül, hogy kár volt idegeskednem — a mérkőzés alig öt percig tart. Épphogy belövöm a meccs első gólját, Todd elkapja a cikeszt. Félelmetesek a reflexei. A közönség alig fogja fel, hogy mi történt. Végül a Szarvas Kígyó drukkerek hatalmas ovációban törnek ki, amikor leesik nekik, hogy a kupát megnyertük — méghozzá nem is akárhogyan.
Leszállok a csapattársaim mellé. Mindenki egymást ölelgeti. Sharon szemében könnyek csillognak.
— Megnyertük! Megnyertük!
— Te sírsz? — néz rá hitetlenkedve Mat.
— Pofa be, Walters! — öklöz a fiú gyomrába. Aztán — mindenki legnagyobb döbbenetére — megcsókolja. Matthew először meglepődik, de aztán a lány dereka köré fonja a karjait, és hevesen visszacsókol.
