II./5. fejezet | 🐾Az aranysárkány🐾

6.2K 323 460
                                    

Lankadatlan lelkesedéssel vetem bele magam a heti háromszori kviddicsedzésekbe

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Lankadatlan lelkesedéssel vetem bele magam a heti háromszori kviddicsedzésekbe. A Nimbusz Kétezerkettesemmel teljesen összeszokunk, már-már legyőzhetetlen párost alkotunk. Malfoy nagy bosszúságára Flint igazán elégedett velem.

— Kár, hogy a meccsen nem Montague-nak kell majd gólt lőnöd — röhögcsél egy alkalommal. — Az idény első mérkőzésén a Griffendél ellen játszunk, és Oliver Wood remek őrző.

— Ő sem tökéletes — véli Lyonel. — Biztos vagyok benne, hogy a mi Di-unknak jó néhányszor sikerül majd kicseleznie.

— Úgy legyen — biccent Flint.

Alig várom már a meccset. Szeretném végre összemérni a tudásom a Griffendél csapatával. Noha szinte csak a közeledő megmérettetésre tudok koncentrálni, McGalagony professzor figyelmeztet, hogy más kötelezettségeim is vannak, például haladnom kell az animágia tanulásával — nem is beszélve a rendes tantárgyaimról. A tetejében még heti egyszer Flitwick professzor énekkarába is járok.

Mindezek ellenére még mindig nem érzem magam olyan leterheltnek, mint Hermione. Lépten-nyomon összefutok a lánnyal a suliban. Rendszerint egy halom tankönyvvel siet valahova, épphogy van ideje köszönni. A szeme alatt húzódó sötét karikák arról árulkodnak, hogy bizony eléggé kialvatlan szegénykém.

Ron és Harry szerint az az oka, hogy annyi órára jár. Hermione konkrétan minden létező tantárgyat felvett, és a fiúk váltig állítják, hogy az órarendjében nem egyszer egybeesik bizonyos órák időpontja. Valahogy mégis sikerül mindegyiken ott lennie — de hogy miként, az rejtély. A lány még Harrynek és Ronnak se hajlandó elárulni.

Halloween napján a felsőbbévesek ellátogathatnak Roxmortsba. Már napokkal előtte rágom Lyonel fülét, hogy emberelje meg magát, és hívja végre randira Alison Swant.

— Mi van, ha nemet mond? — pislog félve a lányra, aki épp a kandalló melletti fotelek egyikében olvas. Mi a klubhelyiség másik végében ücsörgünk — Lyonel egy íróasztalnál, én a mellette lévő kanapén.

— Ne butáskodj már! Biztos szívesen elmegy veled. Alisonnak még sohasem volt kapcsolata, ahogyan neked sem. Szerintem bejössz neki.

— Gondolod? — kérdezi reménykedve Lyonel.

— Igen. Most is épp téged néz.

Amikor a lány észreveszi, hogy figyeljük, elkapja a tekintetét.

— Gyerünk, Lyo, most kell megtenned. Ellie-től hallottam, hogy egy hetedévesnek, Dethron Cowernek is tetszik, és meg akarja őt környékezni.

Lyonel arcára pír kúszik.

— Épp Dethron Cower? — fakad ki. — Az a tohonya mamlasz?

— Igen, igen — csitítom. — Te sokkal intelligensebb vagy, és jobban is nézel ki Dethronnál. Biztos vagyok benne, hogy kettőtök közül Alison téged választana. De ha azt látja, hogy te nem lépsz...

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now