A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hihetetlen, hogy apám úgy tesz, mintha nem is léteznék. Nemes egyszerűséggel keresztülnéz rajtam.
Csak akkor szól hozzám, ha nagyon muszáj — és ilyenkor is általában rendreutasítás céljából. Lerí róla, hogy a puszta látványom is undorral tölti el. Legszívesebben kipenderítene a házból, de nem teheti — Dumbledore professzor nem engedi neki. A Roxfort igazgatója valamiért ragaszkodik hozzá, hogy itt maradjak a nyárra Harryvel, így apám kénytelen elviselni a társaságomat.
Az ő mogorva viselkedésén kívül mással nemigen van gondom. Anyám ugyan hallgatag és távolságtartó velem szemben, de legalább nem tekint rám úgy, mint egy bűnözőre. Igaz, furcsamód, amikor a szemébe nézek, csalódottságot, némi irigységet, félelmet, és egy cseppnyi aggodalmat látok benne — mindezt nem tudom mire vélni.
Sokkal egyértelműbb a bátyám magatartása. Dudley ugyan szokott piszkálni, de ez már csak ilyen testvéri dolog — na, meg a személyisége velejárója. Egyébként örül, hogy hazajöttem, és ha anyáék nincsenek itthon, előszeretettel hallgatja a történeteimet.
Ezekből a mesedélutánokból Harry rendszerint kimarad, mivel Dudley-val finoman szólva se jönnek ki jól. Unokatestvérem általában begubózik a szobájába, és ki se mozdul, csak ha nagyon szükséges. A nyár eleji incidens óta különösen...
Történt ugyanis, hogy Ron felhívta őt telefonon. Ezzel csak az a probléma, hogy a vörös hajú srác aranyvérű családból származik, így nincs tisztában a varázstalan eszközök használatával. Ő és Harry balszerencséjére a telefont apám vette fel, és az egészből hatalmas balhé kerekedett. Ron torkaszakadtából kiabált a készülékbe (nyilván fogalma sem volt, hogy normál hangerőn is áthallatszik, amit mond), amikor pedig megemlítette a Roxfortot, apámnál végképp elszakadt a cérna, és lecsapta a kagylót.
Ezután legalább félóráig üvöltözött Harryvel, hogy hogy meri megadni ezt a számot a magunkfajtáknak. Így az unokatestvérem — hogy elkerülje a további összetűzéseket — inkább meghúzódik a szobájában. Én viszont nem teszek ilyet, hiszen attól, hogy boszorkány lettem, ez még az én otthonom is.
A szarvas viperám, Chloe viszont sajnos nem járhat-kelhet szabadon a lakásban. A vakáció első hetében még boldogan követett mindenhová, de miután anyám kígyópikkelyeket talált a konyha padlóján, kiakadt, és megkért, hogy ide semmiképp ne hozzam — amikor pedig apám rajtakapott, hogy kígyónyelven beszélgetek a házikedvencemmel, tajtékzott. A haragtól lila fejjel megfenyegetett, hogyha nem tartom terráriumon belül a hüllőmet, kidobja a házból.
Chloe dühösen sziszegett, és én is ki voltam borulva. Terrárium egy olyan szarvas viperának, mint Chloe? Micsoda dolog ez?
Persze a szabályt csak akkor tartom be, ha anyáék nagy ritkán benéznek a szobámba. A helyiséget én takarítom, így megtehetem, hogy napközben kiengedem Chloét a szobámban. Annak rendje és módja szerint az ágyam végében alszik, ahogy ezt a Roxfortban is tettük. Tavaly még kisebb volt, most azonban a nyár alatt nőtt vagy fél métert.
