A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।
Azt szeretem a legjobban a karácsonyban, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. Az ünnep hangulata hatással van mindenkire, kedvesebbek és előzékenyebbek vagyunk egymással. Olyan, mintha megtisztulna az emberi lélek, s a legjobb, hogy mindezt megoszthatjuk a szeretteinkkel.
Karácsony előtt néhány nappal már minden gyerek be van sózva a lakomával egybekötött bál miatt — de azt veszem észre a kollégáimon, hogy ők is kezdik várni, akárcsak én. Úgy tetszik, mintha még McGalagony arca is kisimulna, és nyugodtabb lenne a szokásosnál. Persze azért ellenőrzi az ünnepi előkészületeket, de arra következtetek, hogy minden rendben, mivel egész vidámnak és felszabadultnak tűnik mostanság.
Birdwhister lelkét sem nyomja talán már annyira az exférje levele — a legutóbbi kiborulása óta ugyanis nem sír többet. Arra következtetek, hogy nagyjából sikerül összeszednie magát, mert ahogy közeledik az ünnep napja, egyre többször kapni mosolygáson, akárcsak előtte. Talán a lelkizés jót tett neki, és azzal, hogy kibeszélhette nekünk Perselusszal a múltját, könnyebb lett a terhe. Az a beszélgetés kétségkívül közelebb hozott minket, hármunkat, és bizonyára jólesik a tudat az SVK-tanárnőnek, hogy mellette állunk, bízhat bennünk és számíthat ránk.
Meglepő módon maga Piton az, aki mindent megtesz, hogy kolléganőnknek jobb kedve legyen. Az ügy érdekében még tréfálkozik is — ami megjegyzem, hatalmas szó.
— Fokhagymás bagettet, Barbara? — kínálja az ételt bujkáló mosollyal az egyik reggeli alkalmával.
— Ha-ha... — forgatja a szemét az ausztrál nő. — Most már örökké ezzel fog szívatni? Mondja, nem unja még?
— Nem — hangzik az őszinte felelet.
— Remek... igazán örülök, hogy jól szórakozik. Humorosnak hiszi magát, mi?
— Nocsak, nocsak, úgy látom, valaki harapós kedvében van ma reggel — állapítja meg Piton.
— Roppant elmés... — dünnyögi Birdwhister, de nem tud elfojtani egy aprócska vigyort.
Ekkor érkezik az asztalhoz Minerva, hogy helyet foglaljon igazgatói székében. Birdwhister felemelkedik a helyéről, elhalad mögöttem és Piton mögött (sós tenger és mangó illatát árasztva magából), és megáll a főnökünk mellett.
— Jó reggelt, Minerva.
— Jó reggelt — biccent az igazgatónő az asztaltársaságnak, majd az SVK-tanárnőre néz. — Mit szeretne, Barbara?
— Le kellene mennem Roxmortsba — adja elő óhaját az ausztrál nő.
— Kit visz magával? — kérdezi csípőből McGalagony. A halálfalótámadás óta már a tanároknak is engedélyt kell kérniük tőle, hogy lemehessenek a faluba, és azt is csak legalább párosával tehetik — a helyzet fényében indokoltnak látta, hogy bevezesse ezt a szabályt.
