A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az Odú kertjében elszabadul a pokol. A násznép kétségbeesetten rohangál, csak úgy kapkodjuk a fejünket Lunával.
— Hát itt meg mi történt? — A Lovegood-lány döbbenten nézi a forgatagot.
Ismerős sziszegést hallok a föld felől.
— Di!
Lepillantok. Szarvas viperám kitartóan szólongatja a bőrömbe bújt Lunát.
— Én vagyok az, Chloe! — szólítom meg. — Már alakot cseréltünk.
— Ó, bocsánat! — fordul hozzám. — Di, az előbb megjelent itt egy patrónus, és Kingsley hangján szólalt meg. Azt mondta, elesett a minisztérium, Scrimgeour meghalt, és mindjárt jönnek a halálfalók!
Gyorsan tolmácsolom Lunának a hallottakat, aki még nem mindent ért a párszaszóból. Hirtelen Trixie rohan oda hozzánk, nyomában az ideges Viktor Krummal. Kétségbeesetten megragadja Luna karját.
— Di, azonnal velünk kell jönnöd! Viktornál van a zsupszkulcs. Biztos helyre megyünk, és megvárjuk az indulást. Már most hazaviszünk Amerikába, nincs vesztegetni való időnk!
— De a holmijaim... — szólal meg Luna.
— Chloe, menj el értük — súgom neki párszaszóul. A nagy hangzavarban szerencsére senki másnak nem tűnik fel, szarvas viperám azonban veszi a lapot, és dehoppanál.
— Arra most nincs idő! — Trixie magával rángatja Lunát.
— Di! — szaladok utánuk.
— Igen? — fordul vissza Luna.
„Pálca!" — tátogom.
— Oh! — Hollóhátas barátnőm észbe kap, eddig ugyanis nem cseréltünk varázspálcát.
Ebben a pillanatban megjelenik Chloe, az én bőröndömmel. Még jó, hogy a cuccainkat már előre kicseréltük (mintha csak megéreztük volna a közelgő vészhelyzetet), így benne lapul minden holmi, amire Lunának szüksége lehet Amerikában.
Amikor a lány lehajol a bőröndjéért, úgy teszek, mintha segítenék neki. Közben úgy intézzük, hogy a kezeink összeérjenek, és óvatosan átadjuk egymásnak a pálcáinkat.
Szabad kezemmel óvatosan végigsimítok Chloe pikkelyein.
— Hiányozni fogsz. Légy résen odakint, és segíts Lunának, amiben tudsz.
A kígyó nagy, okos aranyszemeivel aggodalmasan fürkész.
— Vigyázz magadra.
— Sok szerencsét — ölelem meg Lunát, ami most olyan, mintha saját magamat ölelném. Úgy érzem, kezdek begolyózni.
Pillanatokon belül halálfalók és minisztériumi emberek hoppanálnak az Odú kertjébe, ami azt jelenti, hogy mostanra sikerült hatástalanítaniuk a védőbűbájokat.
