A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hamar elérkezik az újév, ezzel együtt pedig ismét ellepik a kastélyt a diákok, valamint minden kollégánk visszatér, aki távolt volt. Madam Hooch-nak mondjuk én személy szerint nem annyira örülök (ráadásul még a szokásosnál is gorombábban viselkedik), Barbara Birdwhister ellenben igazán megkönnyebbültnek látszik, hogy elvegyülhet a hétköznapok forgatagában — így talán kevésbé kínos neki Pitonnal találkozni. Mióta a karácsonyi bálon megcsókolta, kerülik egymást a bájitaltantanárral, és nem beszélnek az esetről, de olykor, óvatlan pillanatokban rajtakapom őket, hogy a másikon felejtik merengő tekintetüket.
Persze a párbajszakkörökön kénytelenek együtt dolgozni, s ez szül is néhány érdekes pillanatot. Nagyon igyekeznek természetesen viselkedni, és tartani magukat, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy vibrál köztük a levegő, és olykor mindketten kiesnek a szerepükből, mert zavarba jönnek a másik jelenlététől. Hogy segítsük őket, Neville-lel és Harryvel jobbára mi vesszük át a főszerepet az oktatásban, két kollégánk ugyanis olykor használhatatlanná válik — ami zaklatott lelkiállapotukat tekintve nem is csoda.
A dolog a diákoknak is feltűnik — olyannyira, hogy mikor a karácsonyi szünet után megkezdődik az oktatás, és egyik délután összefutok Delphivel, hetedéves lányom rá is kérdez nálam:
— A vak is látja — legyint az ezüst-kék hajú. — De itt többről van szó, mint tetszés, nem igaz? Szerelmes.
— Mitől vagy ebben ennyire biztos? — lepődök meg. Persze, nekem is feltűnt, hogy mintha Perselus vonzalma az SVK-tanárnő iránt lassacskán átalakult volna valami mélyebbé, de tudván, mennyire összezavarják az érzései, sosem mertem ezt száz százalékra kijelenteni — inkább csak bíztam benne.
— Hát, tudod... csak abból gondolom, hogy én is szerelmes vagyok, és tudom, milyen ez. Mostanában elég szórakozott bájitaltanórákon, el se hinnéd, mennyire. Mint az elefánt a porcelánboltban, összevissza borítgat mindent, néha el is cseszi a főzeteket... mintha fejben tök máshol járna.
— Túlzol — rázom a fejem. — Piton soha nem ront el semmit.
Delphi karba tett kézzel, szkeptikus arccal hunyorog rám.
— Aha... és mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, rést találtam az elméjében, és még csak észre se vette?
— Lehetetlen... — susogom elhűlve. — Piton az egyik legjobb okklumentor, akit ismerek — ha nem a legjobb.
Az ezüst-kék hajú lány vállat von.
— Hát, te mondtad, hogy a szerelmes emberek elméje védtelenebb, úgyhogy kíváncsiságból tettem egy óvatos próbát, hogy belekukucskáljak, és mit láttam?
