A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
Ha valaki látott az elmúlt napokban, joggal gyaníthatja, hogy pozitív változás következett be az életemben. Elég feltűnő, hogy majd' kicsattanok a boldogságtól, és a föld fölött pár méterrel lebegek — képletesen persze, nem úgy, mint a kísértetek.
— Di! Di! Diana Dursley! — szólongat dühösen mardekáros barátnőm, Madison Turner. — Figyelsz te rám egyáltalán?
— Hogy!? Mi...? Micsoda? — ocsúdok fel az ábrándjaimból.
Éppen azon elmélkedtem, hogy mára randit beszéltünk meg Dracóval. Az éj leple alatt kiszökünk majd a Szükség Szobájába, ahol senki nem láthat minket.
Tudjuk, hogy a kapcsolatunk híre bombaként robbanna a Roxfortban, így egyelőre nem szeretnénk nyilvánosságra hozni. Hisz' alighogy összejöttünk, jár nekünk, hogy békében élvezzük kicsit egymás társaságát, mindenféle feszültség nélkül, mielőtt meg kellene küzdenünk a környezetünk reakciójával — mert hogy ehhez mindenkinek lesz hozzáfűznivalója, az biztos.
A legjobban az unokabátyám véleményétől tartok. Nagyon szeretem Harryt és Dracót is, de a tény, hogy a két fiú finoman szólva sem kedveli egymást, nem valami biztató.
Másrészről viszont legszívesebben az egész univerzumot a karjaimba zárnám, és világgá üvölteném, hogy Draco Malfoy barátnője vagyok.
— Ez hihetetlen! Még mindig nem figyelsz! — bosszankodik fekete hajú szobatársam.
— Jaj, bocsáss meg, Mad! Nem akartalak megbántani. Csak kicsit elkalandoztam.
— Azt látom! — teszi csípőre a kezét. — A roxmortsi hétvége óta ilyen vagy. Csak nem pasi van a dologban? — fürkész összehúzott szemmel.
— Hová gondolsz? — nevetgélek kínosan. Nem lehetek valami meggyőző. — Végig Lunával lógtam Roxmortsban.
— Aha... — hagyja rám. — Szóval, éppen azt ecseteltem neked, hogy szerintem plusz edzéseket kellene tartanod a következő két hétben, ha nem akarjuk, hogy a Hugrabug szégyenszemre földbe döngöljön minket. Ellie biztos forrásból tudja, hogy Zacharias Smith minden szabadidejét a meccsre való készülésnek szenteli. Egész erős csapatot állított össze, és állítólag új taktikát tervez. Nagyon hajtja őket, amikor csak tudnak, edzenek.
— Ó, tényleg! — csapok a homlokomra. — Két hét múlva játszunk a Hugrabug ellen!
— Ne mondd, hogy elfelejtetted! — méltatlankodik Mad. — A csapat számít rád!
— Tudom, tudom, és eddig rendesen edzettünk is. Ne aggódj, Mad, kézben tartom a dolgokat.
— Biztos? — néz rám gyanakodva. — Ne vedd sértésnek, de nem nagyon hiszek neked azok után, hogy elfelejtetted a meccset.
— Nézd, Mad, sok a nyomás az utóbbi időben. Az a rengeteg házi, amit a tanárok adnak, és egyre közeledik az RBF... egyszerűen kiment a fejemből. Ne haragudj, kérlek — meresztek rá bociszemeket.
