V./3. fejezet | 💚Új tanév, új nehézségek💚

4.3K 285 181
                                    

Hagyom Chloét szenderegni a poggyásztartón, és átsétálok a C-fülkébe

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Hagyom Chloét szenderegni a poggyásztartón, és átsétálok a C-fülkébe. Amikor belépek, egy kopasz, pocakos embert találok ott.

— Jó napot — köszönök zavartan.

— Á, Diana Dursley! Micsoda öröm, micsoda öröm! — tápászkodik fel, és lelkesen kezet ráz velem. — Horatius Lumpsluck vagyok.

— Örvendek — felelem zavartan. — Köszönöm a meghívást.

— Nagyon szívesen! Foglalj helyet bátran! Nemsokára megérkeznek a többiek. Na, és mondd csak, várod már az új tanévet?

— Öhm... hát, kicsit félek az RBF-vizsgáktól.

— Badarság! — legyint kedélyesen. — Egész biztos, hogy szépen helytállsz majd mindenből.

— Azt hiszem, ön túlbecsül engem, Lumpsluck professzor — tiltakozom.

— Ugyan, lányom, ne szerénykedj — kedélyeskedik —, hiszen a minisztériumban is mi mindent véghezvittél... hallottam ám a híreket. Az is igaz, hogy Mardekár, Isolt Sayre és Morrigan animágusnő utódja vagy? — érdeklődik.

— Igen, igaz — ismerem el feszengve.

— Na, és a Szarvas Kígyóról szóló pletykáknak is lehet hinni?

— Öhm... igen, én vagyok a Szarvas Kígyó, ha erre gondol.

— Csodás! — csapja össze a tenyerét. — És mondd csak, pontosan miben nyilvánul meg a képességed?

— Hát... — kezdek bele, de ekkor nyílik a füle ajtaja. Megkönnyebbülten fellélegzek, hogy nem kell hosszas részletezést tartanon a képességemről Lumpslucknak, ám hamar rájövök, hogy kár volt örömködnöm.

A kupéba Cormac McLaggen lép be.

— Drága fiam, Isten hozott! — pattan fel Lumpsluck, és neki is megrázza a kezét.

Miután bemutatkoznak egymásnak, a termetes, dróthajú fiú pimasz vigyorral helyet foglal mellettem.

— Az ifjú hölgyet talán ismered — mutat rám a professzor.

— Hogyne — mosolyog magabiztosan Cormac. — Régről ismerjük egymást.

— Ez nagyszerű! Én is régóta ismerem a családodat, Cormac — szövegel Lumpsluck. — Mondd csak — hajol a fiúhoz bizalmasan —, igaz, hogy Griffendél leszármazottjai vagytok?

— Ó, igen, ezt bármelyik családtagom megerősítheti. Persze, nem verjük nagydobra...

— Hát persze, hogy nem — bólogat csillogó szemmel Lumpsluck. — Milyen fantasztikus! A Roxfort két alapítójának vére most itt ül előttem!

Zavartan elmosolyodok.

— Nem tudjátok esetleg, kik lehetnek a többiek?

— Sejtelmem sincs — rázza a fejét Cormac.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now