III./5. fejezet | 🏆Állati jelenségek🏆

5.1K 284 273
                                    

Az Ilvermorny előtt állunk, és Clayton professzortól búcsúzkodunk, amikor egyszer csak gyerekhang harsan

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Az Ilvermorny előtt állunk, és Clayton professzortól búcsúzkodunk, amikor egyszer csak gyerekhang harsan.

— Anya, anya!

Egy torzonborz, szénfekete hajú kisfiú rohanja le az igazgatónőt, és szorosan átöleli a derekát.

— Adam, már megint nem fésülködtél? — korholja kócos gyermekét Clayton professzor, de a szája sarkában mosoly bujkál. Szeretetteljesen megfricskázza kisebb fia orrát.

A nagyobb gyereke és a férje nevetve közelednek a kastély felől. A férfi haja fekete, épp, mint a kis Adamnek, a mellette haladó nagyobb fiú viszont szakasztott mása Clayton professzornak — csak éppen a másik nem képviselőjeként. Hullámos, bársonybarna haj, tengerkék szem, nyúlánk alkat.

Clayton professzor férje csupa izom, ám zömökebb alkatú, mint felesége, és így, hogy a nő tűsarkúban van, csak alig néhány centivel magasabb nála. Egyszerű, fekete talárt visel kék-fehér csíkos nyakkendővel. Rövid hajába és sűrű szákállába itt-ott fehér szálak vegyülnek.

— Láttuk, hogy vendégek érkeztek — mondja mosolyogva —, és a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy kijöjjünk köszönni.

— Trixie! — ugrik az unokatestvére nyakába Adam.

— Szia! — nevet rá a lány.

— Milyen volt a Világkupa? Láttad Viktor Krumot?

— Láttam, bizony — bólogat az unokanővére. — Ő kapta el a cikeszt, de a meccset Írország nyerte, mindössze tíz ponttal.

— Azta! És az ír hajtók tényleg olyan jók, mint mondják?

— Mi az hogy? A világ legjobb hajtósora. De a terelők se voltak ám semmik!

A beszélgetés alatt Clayton professzor nagyobb fia csendesen áll apja mellett.

— Ő Andrew — mutat rá a tanárnő, amikor észreveszi, hogy figyelem. — Tizenegy éves.

— Szia — biccent a srác.

— Szia. Én Di vagyok. Ha nem tévedek, találkozunk a beosztáson — mosolygok rá.

— Nem — rázza meg a fejét. — Én a Castelobruxóba megyek.

— Az hol van? — esik le az állam.

— Brazíliában.

— Miért Dél-Amerikába mész? — értetlenkedek. — Hisz' itt van neked az Ilvermorny. Egy varázslóiskolában laksz.

— Cassie és én nem tartjuk jónak, hogy mi tanítsuk a gyerekeinket — adja meg a választ az apja. — Ő az igazgató, én pedig az átváltoztatástan-tanár, nem tudnánk elkerülni a fiaink oktatását, ha ide járnának. Még Trixie számára is adódnak olykor kínos szituációk abból, hogy két tanár a rokona. De számára még tűrhető a dolog, és a sógorommal, Craiggel alaposan megvitattuk a helyzetet, mielőtt felvettük őt. Viszont a saját gyerekeinket semmiképp sem szeretnénk esetleges atrocitásoknak kitenni. Adam tízéves, így idén még velünk marad, de az iskolát már ő is a Castelobruxóban kezdi, mint Andrew.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now