A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A december beköszöntével a házvezetőtanárok begyűjtik azoknak a tanulóknak a listáját, akik a kastélyban maradnak a téli szünetre. A legtöbben haza szeretnének menni, és Lucius meg Narcissa is felvetik az ötletet, hogy partit tartsanak a Malfoy-kúriában, de a baljós eseményeket tekintve, McGalagonnyal nem tartjuk jó ötletnek, hogy Mardekár utódai bármilyen módon elmozduljanak a kastélyból, odakint ugyanis szabad prédái a rejtélyes Xenodermusnak. Még mindig a Roxfort a legbiztonságosabb hely, így hát, „Ha a hegy nem megy Mohamedhez..." alapon úgy döntünk, hogy annak érdekében, hogy mégis együtt legyen az egész család karácsonykor, meghívjuk a rokonokat az ünnepi lakomára és az utána következő mulatságra — a gyerekek ugyanis belelkesednek, és elhatározzák, hogyha már ennyien leszünk, bulit tartanak. McGalagony engedélyt ad nekik a szervezkedésre, de kiköti, hogy kulturált keretek között tegyék, és az esemény nem mehet át holmi ízléstelen duhajkodásba, így a megnevezése szigorúan „bál".
Egyre többet nosztalgiázok mostanában, ugyanis harmadéves korom óta nem vettem részt karácsonyi bálon — jóságos Merlin, akkor még a Trimágus Tusa keretein belül rendezték meg! Lyonel Alisonnal ment, és emlékszem, Harryvel végighallgatóztuk a kinti sétánkat a Piton-Karkarov, illetve a Hagrid-Madam Maxime duók után. Élénken él még bennem, ahogy Perselus bokrokat robbantgatott, elrontva ezzel a bennük megbúvó szerelmespárok pillanatait, és hogy Dracóval mennyire jót mulattunk rajta. Kaján vigyorra húzom a számat a gondolatra, hogy a bájitaltantanár akkor bizonyára még távolról sem sejtette, hogy bizony egyszer még neki is belép az életébe egy bizonyos ausztrál nő, aki tornádó módjára felkavarja az érzelmeit.
Arra is emlékszem, hogy már a Trimágus Tusa karácsonyi bálján is játszottam a kerítőt, méghozzá kétszeresen: Ron és Hermione összeboronálásán kívül az én közreműködésemnek köszönhetően ismerkedett meg Trixie Viktor Krummal. Mára mindkét páros boldog házasságban él, gyerekekkel, úgyhogy azt hiszem, büszke lehetek a teljesítményemre.
Draco pedig megmentett Cormac McLaggentől, és táncolt velem, majd összebunyózott az unokabátyámmal, végül az este végén megöleltem őt. Akárhányszor eszembe jut a szituáció, megmosolygom egykori önmagunkat.
Talán Blaise-nek igaza van, és tényleg egyre érzelgősebb vagyok, ahogy öregszem — de mit csináljak, ha jólesik néha elmerülni a régi szép idők emlékeiben?
Annál is inkább, mert a jelenkor eseményei egyre ijesztőbb fordulatokat vetnek. Egyik otthon töltött éjszaka után reggel szokás szerint Draco mellett ébredek, és úgy döntök, otthon reggelizek a férjemmel, mivel ma szerencsére később kell bemennie a hivatalba, én pedig szeretnék kihasználni minden vele töltött időt.
Miközben nutellába mártogatom a tányéromon pihenő, frissen sült croissant-ot, Dracóval mindketten átfutjuk a magifonjainkon az e-Próféta híreit (rossz szokás, de az elektronika sajnos minket is beszippant). Épp beleiszom a feketeteámba, amikor meglátom a legfelkapottabb cikk szalagcímét, és a hirtelen sokkhatástól a képernyőre prüszkölöm az italt.
