Egy éjjel erőteljesen kopogtatnak a Főnix Rendjének főhadiszállásánál. Siriusszal versenyt rohanunk, hogy melyikünk nyisson ajtót. Mindketten ki vagyunk éhezve az újabb hírekre.
Legnagyobb döbbenetünkre a küszöbön a megviselt külsejű Rubeus Hagrid áll, hóna alatt a nyüszítő Agyarral. A vadőr leteszi a kutyát az előszobában, aki tüstént beiszkol a házba. Sirius becsukja Hagrid után az ajtót. A félóriás kimerülten a földre roskad, amibe beleremeg a helyiség. Erre már Sirius anyjának a portréja is felébred, és fújja a magáét.
— Sárvérűek! Korcsok! Mocskos bitangok! Beszennyezitek atyáim házát...!
— Jó, jó, banya, tudjuk — mormolja Sirius. — Csak kussolj már...
A férfinek perceibe telik elhallgattatni a festményt. Hagridot csöndesen áthívjuk az étkezőbe. Sirius felnagyítja neki az egyik széket, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni.
— Megtámadtak minket... — morogja Hagrid.
— Micsoda? — szökkenek talpra. — Kicsodák? A halálfalók? Mi történt, Hagrid?
— Nem, dehogy a halálfalók — legyint. — A Roxfort területére nem jutnak be. A minisztérium emberei jöttek értem. Hatan voltak. El akartak hurcolni, de én nem hagytam magam. A csetepaténk okozott egy kis hangzavart, amire a kastélybeliek is felfigyeltek. McGalagony professzor kirontott az ajtón, hogy kifejezze a nemtetszését, de alig szólalt meg, máris négy kábítóátkot kapott a gazemberektől.
Felsikkantok, és a szám elé kapom a kezem. Sirius idegesen megszorítja a szék támláját, ami mögött áll.
— Hogy van Minerva?
— Amikor eljöttem, eszméletlen volt szegénykém — csóválja a fejét a vadőr. — Négy kábítóátok az ő korában...
— Meg kell látogatnom — határozok. — Hol van Chloe? — fordulok körbe.
— Nem mész te sehová — közli ellentmondást nem tűrő hangon Sirius. — Nem, amíg bárki felismerhet és elfoghat.
— De értsd meg, McGalagony bajban van, muszáj...
— Muszáj mi? Mennyivel lesz jobb a tanárnőnek, ha odamész és elkapnak? Úgysem tehetsz érte semmit. Tudod, hányszor akartam elhagyni a házat, mert hasonló hírt kaptam? Nem tehettem, és te sem teheted. Türtőztetned kell magad, ahogy nekem is.
Sóhajtva lehuppanok az egyik székre.
— Azt hiszem, jobb lesz, ha iszunk egy kupa Lángnyelv-whiskyt — mondja rekedtes hangon Sirius, és begyűjtő-bűbájjal az asztalhoz hívja a poharakat. Mivel Hagridnak nincs hová mennie, mostantól ő is a Grimmauld téren állomásozik. Legalább együtt lehet Csikócsőrrel.
— Üdv a klubban! — veregeti vállon Sirius.
Egy kis itallal a hasunkban már minden szebbnek tűnik. Pár nap múlva viszont megtudjuk, hogy McGalagony állapota még mindig válságos, és átszállították a Szent Mungóba.
YOU ARE READING
A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfiction
FanfictionA Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...