IV./13. fejezet | 🔮Párbaj a minisztériumban🔮

4.5K 291 227
                                    

Egy éjjel erőteljesen kopogtatnak a Főnix Rendjének főhadiszállásánál

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Egy éjjel erőteljesen kopogtatnak a Főnix Rendjének főhadiszállásánál. Siriusszal versenyt rohanunk, hogy melyikünk nyisson ajtót. Mindketten ki vagyunk éhezve az újabb hírekre.

Legnagyobb döbbenetünkre a küszöbön a megviselt külsejű Rubeus Hagrid áll, hóna alatt a nyüszítő Agyarral. A vadőr leteszi a kutyát az előszobában, aki tüstént beiszkol a házba. Sirius becsukja Hagrid után az ajtót. A félóriás kimerülten a földre roskad, amibe beleremeg a helyiség. Erre már Sirius anyjának a portréja is felébred, és fújja a magáét.

— Sárvérűek! Korcsok! Mocskos bitangok! Beszennyezitek atyáim házát...!

— Jó, jó, banya, tudjuk — mormolja Sirius. — Csak kussolj már...

A férfinek perceibe telik elhallgattatni a festményt. Hagridot csöndesen áthívjuk az étkezőbe. Sirius felnagyítja neki az egyik széket, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni.

— Megtámadtak minket... — morogja Hagrid.

— Micsoda? — szökkenek talpra. — Kicsodák? A halálfalók? Mi történt, Hagrid?

— Nem, dehogy a halálfalók — legyint. — A Roxfort területére nem jutnak be. A minisztérium emberei jöttek értem. Hatan voltak. El akartak hurcolni, de én nem hagytam magam. A csetepaténk okozott egy kis hangzavart, amire a kastélybeliek is felfigyeltek. McGalagony professzor kirontott az ajtón, hogy kifejezze a nemtetszését, de alig szólalt meg, máris négy kábítóátkot kapott a gazemberektől.

Felsikkantok, és a szám elé kapom a kezem. Sirius idegesen megszorítja a szék támláját, ami mögött áll.

— Hogy van Minerva?

— Amikor eljöttem, eszméletlen volt szegénykém — csóválja a fejét a vadőr. — Négy kábítóátok az ő korában...

— Meg kell látogatnom — határozok. — Hol van Chloe? — fordulok körbe.

— Nem mész te sehová — közli ellentmondást nem tűrő hangon Sirius. — Nem, amíg bárki felismerhet és elfoghat.

— De értsd meg, McGalagony bajban van, muszáj...

— Muszáj mi? Mennyivel lesz jobb a tanárnőnek, ha odamész és elkapnak? Úgysem tehetsz érte semmit. Tudod, hányszor akartam elhagyni a házat, mert hasonló hírt kaptam? Nem tehettem, és te sem teheted. Türtőztetned kell magad, ahogy nekem is.

Sóhajtva lehuppanok az egyik székre.

— Azt hiszem, jobb lesz, ha iszunk egy kupa Lángnyelv-whiskyt — mondja rekedtes hangon Sirius, és begyűjtő-bűbájjal az asztalhoz hívja a poharakat. Mivel Hagridnak nincs hová mennie, mostantól ő is a Grimmauld téren állomásozik. Legalább együtt lehet Csikócsőrrel.

— Üdv a klubban! — veregeti vállon Sirius.

Egy kis itallal a hasunkban már minden szebbnek tűnik. Pár nap múlva viszont megtudjuk, hogy McGalagony állapota még mindig válságos, és átszállították a Szent Mungóba.

A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) - Harry Potter fanfictionWhere stories live. Discover now