A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Számítottam rá, hogy a szobatársaim nemigen törődnek majd velem. Luna elmondása alapján az aranyvérű Lucretia Stone eléggé fennhordja az orrát, úgy viselkedik, mintha a Hollóhát királynője lenne. A fekete frufrus, beképzelt lány kényszeresen verseng mindenkivel, és mivel kitűnő tanuló, azt hiszi, mindenkinél mindent jobban tud, és ez feljogosítja az okoskodásra. Lunát még arra se méltatja, hogy emberszámba vegye, így az esetek többségében levegőnek nézi — most se szól hozzám.
A szőke fürtös, naiv Cathy Whitby félvér, és valamivel rendesebb — példának okáért ő legalább köszön. Luna elmondása alapján mindenkivel kedves, de vele nem nagyon mer szóba állni Lucretia miatt. Fél, hogy őt is különcnek fogják nézni, és kiközösítik a „menők" közül — márpedig ő mindenáron közéjük szeretne tartozni. Cathynek nem valami sok az önbizalma, így mindenben hallgat Lucretiára, barátnője pedig előszeretettel basáskodik fölötte. Nagyritkán azért, ha az ember véletlenül egyedül marad vele egy helyiségben, Luna szerint egész normálisan el lehet vele beszélgetni.
A Lovegood-lány három szobatársa közül állítólag még Heidi Abbey volt a legrendesebb, ő nem görcsölt rá annyira a dolgokra, és oldani tudta Lucretia személyiségét. Ha valamiben nem értett egyet, vitába szállt vele, és a nézeteltéréseik ellenére mindig mindent meg tudtak beszélni — talán éppen ezért voltak legjobb barátnők. Cathyt is mindig biztatta, hogy álljon a sarkára, és rászólt Lucretiára, ha csicskáztatta őt. Emellett magasról tett az emberek véleményére, és ha nem is kereste Luna társaságát, nem helyeselte, amit a többiek tettek vele, és mindig volt hozzá egy-két kedves szava. Kreatív személyisége végett vonzotta a fiúkat, ő volt a kis baráti társaság szíve-lelke. Mivel azonban Heidi mugli születésű, most nem jöhetett vissza az iskolába.
Lucretia talán emiatt is annyira ideges, Cathy pedig meg se mer mukkanni, miközben barátnője mindenen morgolódik.
— Befejeznéd, kérlek? — förmedek rá, amikor a reggeli készülődés közben megunom a sokadik hisztirohamot („Nem hiszem el, hogy levált a cipőm talpa! Hogy történhetett ez? És mégis mit csináljak most? Nem jelenhetek meg így az első tanítási napon!").
A fekete frufrus lány mélységes felháborodással néz rám, amolyan „Hogy mertél megszólítani?" stílusban.
— Vegyél fel másik cipőt — folytatom.
— Azt hiszem, nem érted, Lovegood. Nekem ez a cipő kell!
Nagyot sóhajtok, és előhúzom a pálcámat.
— Reparo — mormolom. — Így megfelel?
Lucretia összehoz felém egy biccentésféleséget, és elfordul.
— Nagyon szívesen — forgatom a szemem. — Egyébként... boszorkány vagy és hollóhátas. Neked is eszedbe juthatott volna. Csak mondom.
A Stone-lány vet rám egy bosszús pillantást, de úgy tűnik, méltóságán alulinak tartja, hogy válaszoljon. Nem is pazarol rám több időt, az ajtóhoz vonul, és int Cathynek, hogy induljanak reggelizni. A szőke fürtös Whitby-lány még bocsánatkérően visszanéz rám az ajtóból, majd követi Lucretiát.
