A Privet Drive 4. szám alatt lakó Diana Dursley egy percig sem áltatja magát azzal, hogy normális családban él. Ha nem volna elég a furcsa hozzátartozókból őrült apja, pletykamániás anyja és elkényeztetett bátyja személyében, elég csak megemlíteni k...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mindenkinek leesik az álla.
— A miniszter... de hát, miért? — hebegi Mrs. Weasley. — Nem értem...
Nem telik bele sok idő, felbukkan Mr. Weasley — s ahogy ígérte, oldalán ott biceg a szikár, sörényszerű hajkoronát viselő Rufus Scrimgeour.
— Elnézést kérek az alkalmatlankodásért — udvariaskodik a mágiaügyi miniszter. — Annál is inkább, mivel úgy látom, ünnepi eseményt zavarok meg — pillant a tortára. — Isten éltessen, Harry.
— Köszönöm — biccent kimérten az unokabátyám.
— Szeretnék szót váltani veled — közli Scrimgeour. — Szintúgy Ronald Weasley úrral, valamint Hermione Granger és Diana Dursley kisasszonyokkal.
— Közölni fogom, amint magunkban leszünk. — A miniszer Mr. Weasley-hez fordul. — Akad itt olyan hely, ahol beszélhetek velük?
— Hogyne, természetesen — habogja Mr. Weasley. — A... a nappali, gondolom, megfelel.
— Mutasd az utat! — parancsol rá Ronra Scrimgeour. — Magának nem kell elkísérnie bennünket, Arthur.
Mr. Weasley aggódva összenéz a feleségével, Sirius pedig kis híján felpattan a székéből — gyanítom, csak Remus figyelmeztető pillantása tartja vissza. Chloéra is rá kell parancsolnom, hogy maradjon (még jó, hogy a miniszter nem érti, miféle szitokszavakat vág hozzá a szarvas viperám).
Scrimgeour egy szót sem szól, amíg a nappaliba nem érünk. A házban már sötét van, így Harry egy pálcaintéssel meggyújtja az olajlámpákat. A miniszter elhelyezkedik a karosszékben, mi, négyen pedig összezsúfolódunk a kanapén — nekem már csak a karfáján jut hely.
— Kérdéseim vannak hozzátok — fog bele a mondókájába Scrimgeour —, és legjobb lesz, ha ezeket kinek-kinek négyszemközt teszem fel. Ti hárman — mutat Hermionére, Harryre és rám — várjatok odakint. Ronalddal kezdem.
— Biztos, hogy nem — pattanok fel a karfáról, és fenyegetően tornyosulok a miniszter fölé. — Mindnyájan itt maradunk és végighallgatjuk.
— Így van — helyesel Ron, és Hermione is bőszen bólogat.
— Nem megyünk sehova — jelenti ki Harry. — Vagy együtt beszél velünk, vagy sehogy.
Scrimgeour hűvösen mér végig minket, végül beletörődik, hogy lehet ő akárki, nem sok esélye van négy dacos tizenévessel szemben.
— Akkor hát, maradunk ötösben — adja be a derekát. — Ülj vissza, Diana Dursley — vet rám metsző pillantást, mire karba tett kézzel visszahuppanok a karfára. Azonnal meg is bánom a hirtelen tett mozdulatot, ugyanis belesajdul a hátsóm.
